- Mi ez? - mutogattunk a tányérra.
- Oturtma - felelte a török. Nem tudtuk, hogy az oturtma az étel neve, a török neve, vagy egyszerűen egy, a tolakodó turisták lerázására használt káromkodás, aminek jelentését egy képernyő se bírná ki pirulás nélkül.
Milétosz közelében voltunk. November volt és mi voltunk az egyetlen nem helybeliek a vendéglőben. Csak mi voltunk Milétoszban, holt szezonban úgy látszik senkit sem érdekelt az egyik legfontosabb kisázsiai görög városállam.
Alaposan elláttuk magunkat szellemi táplálékkal a romok között. Hérodotoszt olvastunk egy Palm-on és Tháleszről és a táj változásairól beszélgettünk, majd kerestünk egy helyet, ahol testünket is elláthattuk kalóriával.
Így kerültünk a kicsi vendéglőbe és ugyanazt kértük, amit a szomszéd asztalnál ülő török fiatalok ettek.
- Oturtma.
Gondosan bepötyögtem a szót a Palm-ba és sok más fontos dologgal együtt megfeledkeztem róla. Egészen reggelig.
Akkor mindenféle receptet böngésztem és megakadt a szemem az
oturtmát. A recept megfelelt minden feltételnek: jó emlékeket ébresztett, egyszerű volt, gyorsan el lehetett készíteni és minden hozzávaló volt hozzá itthon.
Oturtma
- 2
padlizsán
- fél kiló darált marhahús
- 1 fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 paprika
- 1-2 paradicsom
- só
- bors
- kömény
- olivaolaj
- joghurt
1. A padlizsánt megnyúztam és felkockáztam, mint harcias török a gyaúrt.
2. A padlizsánt olajon megsütöm (mint harcias török a gyaúrt), majd, amikor megváltozott a színe, egy jénaiban félretettem és megsóztam.
3. Egy kis olajon megbarnítottam a darált marhát, majd rátettem egy fej apróra vágott hagymát és fokhagymát, megsóztam és pár percet hagytam érni. Megsóztam.
4. Rátettem egy felkoncolt paprikát, majd a paradicsomot.
5. Hat perc után alaposan megfűszereztem az ételt borssal és köménnyel, majd ráöntöttem a padlizsánra.
6. Az egészet bettem négyszáz (F) fokos sütőbe harminc-negyven percre.
Amikor kész lett, natúr joghurttal tálaltuk.
Pillanatok alatt elfogyott.