Ophir

Welcome to Ophir
Originally uploaded by ribizlifozelek

A csütörtöki evészetet egy kis kirándulással nyomattuk le. Nem akartunk sokat gyalogolni és nem annyira erdőre vágyrunk. Magától értetődött, hogy elhagyott, “kísértetvárosokba” menjünk. Abból itt rengeteg van.
A könyvtárból pár hete ki is vettem egy könyvet, ami az elhagyott utahi városokról szól. Ezeket a városokat az 1860-as évek után alapították, hirtelen előtüntek a semmiből, építettek beléjük szalont, bordélyt, kocsmát, vasutat, városházát, lakóházat. Jórészt bányavárosok voltak ezek a települések: Utahban van minden, kőszén, arany, ezüst, ritka fémek, urán.
Az ophiri bányákat úgy találták meg, hogy katonának felünt, az indiánok ezüstgolyókkal vadásznak és nem vámpírokra. A katonák feladata volt az, hogy vigyázzanak az indiánokra és a mormonokra, nehogy valami bolondságot csináljanak. Közben azonban - ha már itt voltak - feltérképezték a környéket bányakincsek után kutatva.
A jelenlegi Ophir helyén rengeteg ezüstöt találtak. Özönleni is kezdtek a szerencsevadászok, bányászok, bányatársaságok és pillanatok alatt ellepték a kanyont. A semmiből egy hatezer lakosú város született, vasúttal, napilappal, városházával, mindennel.



Húsz év múlva javult a közlekedés, ezért a bányászoknak már nem kellett helyben lakniuk. A bányák egy részét bezárták, de néhány ma is üzemel valahol a hegyen. A vasutat megszüntették. Az emberek elmentek. 1970-ben 76 lakost számláltak össze. 2000-ben 23-at. Ezek egyike a sheriff volt. A statisztikai közlönyből az is kiderül, hogy Ophir 23 lakosa esetében 100 férfire 105.31 nő esik. A lakosság 8.7%-a 18 év alatti, stb.
Mi az össznépességnek legalább 10%-át láttuk az autóból: épp mentek valahova kocsival.
Ophir egy szűk, meredek kanyonban bújik meg. Annyira kevés a hely, hogy a temetőt a kanyon bejáratához kellett tenni. A szurdok pedig olyan szűk, hogy alig sütött be a nap. Nagyon hideg volt benn és sötét. A városból először pár elhagyott bányagépet és romokat láttunk meg. Találkoztunk egy, a szétrohadás végső stádiumában lévő vasuti kocsival is, ott árválkodott az út mentén úgy és ott, ahogy 70 éve kidobták.



Ahogy a bejáratnál sétáltunk egy picit, a patakmeder szélén észrevettük az egykori vasúti sinek helyét. A meder tele volt régi deszkával, talpfákkal. Egy helyen még a régi hídpillérek is ott árválkodtak benne.



Maga a település nem volt annyira elhagyatott: pár házban laktak, ez onnan derült ki, hogy szuvenirboltot üzemeltettek vagy “MAGÁNTERÜLET! BELÉPNI TILOS” táblákkal bástyázták körbe magukat. Annyi fenyegető üzenetet tettek ki, hogy kezdtük magunkat kényelmetlenül érezni, főleg, amikor megláttuk a népesség 4.3%-át kitevő seriff hatalmasautóját. Persze a rend éber őre valószínűleg a pulykamérgezést heverte ki valahol.
A település végén elfogyott az aszfalt, átkeltünk egy befagyott gázlón, elhaladtunk a városi park mellett (IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET). Az út kezdett mászni, visszafordultunk: azt olvastuk, hogy az út felmegy 3000 méterre, aztán leereszkedik a másik oldalon, de csak terepjároval járható és csak nyáron. Persze bérautóval valószínűleg gond nélkül átkeltünk volna a hegyláncon, de sajáttal inkább nem kockáztattunk.
Távoztunkban találkoztunk az össznépesség harminc százalékánál is nagyobb őzcsaláddal. Egy darabig néztünk egymásra, aztán, amikor Yoda már nyüsszögött és minden áron ki akart szállni az autóból, hogy meggyőződjön arról, az őzpörkölt tényleg olyan finom, mint állítom, az állatok meglibbentették a fülüket és elsétáltak.

Hálaadás

Nem akartuk túlzásba vinni a Hálaadást, ezért viszonylag szerény menüvel készültünk kettesben ünnepelni.

- 2 minicsirke, egy narancsos, egy almás

- baconba tekert filet mignon

- sonka

- sültpaprikasaláta

- yam-gyökérből "krumplipüré"

- gyömbéres körte barnacukorral

- tökkel készült nokkedli

- sült zeller baconnal

- tőzegáfonyakrém

- porcini gomba kéksajttal, baconnal

- töktorta (2 darab)

Azt hiszem, érthető, ha most nem írok többet.

Jön a pulykaünnep!

Cranberry relish
Originally uploaded by ribizlifozelek

"A hálaadás csodálatos ünnep, mégpedig számos okból.
Először is megvan az a jótékony hatása, hogy elodázza
a karácsonyt (...) a karácsonyi őrület hagyományosan
november utolsó hetében lángol csak fel. Ráadásul a
hálaadás megőrizte tisztán ünnepi jellegét, alig-alig
mocskolja be a kereskedelem szennyes mancsa. Nem
kell képeslapokat küldeni, fákat állítani (...). Hálaadáskor
az ember csak ül az asztalnál és megpróbál a hasából
strandlabdát dagasztani."
Bill Bryson: Jegyzetek egy nagy országból


Jön a pulykaünnep: ez azt jelenti, hogy 31 millió amerikai, a népesség 10% máshol lesz, mint egyébként. Mennek pulykát enni. Nem tudom, honnan van ennyi pulyka a világon, de most még a bevánorlók is pulykát esznek. Meg a koldusok is. Külön jótékonysági szervezetek gyűjtenek pulykát a szegényeknek: mindenkinek egy pulyka – ez most a jelszó.
A boltok tele vannak dromedárral, fagyasztottal, hűtöttel, bio-val. Mindegyik nagy, mint egy tank.
Mi inkább minicsirkét eszünk. Az egy alkalommal elfogy.
Tőzegáfonyakrémet és süteményt viszont csinálunk.

Tőzegáfonya
A dolog ott kezdődik, hogy végy egy kis tőzegáfonyát /Cranberry/ (valahol), turmixoljuk össze egy naranccsal, amiről leszedtük a kis fehér cafrangokat, adjunk hozzá egy kis diót, kis cukrot és bármiféle sült húshoz fogyaszthatjuk.. Persze a legjobb, ha egy 8 kilós pulykát nyomtatunk le vele...

Séta a hegyen

Red Butte Canyon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel elaludtunk, Anikót bevittem kocsival és ha már arra jártunk, akkor elmentünk sétálni is a hegyekbe.
A szokott helyen parkoltam, téptem egy zacsit, megvártam, míg Yodát szólítja a természet, aztán nekivágtunk az ösvénynek. Mivel elfelejtettem hámot adni az állatra, nem akartam nagyon mászni, inkább csak vízszintesen mentünk azon az ösvényen, ami a pár millió éve kiszáradt Boneville-tó partját követte. A tó valamikor az egyetem tetejég ért, az egész komplexum az egykori tópart által kialakított teraszon fekszik. Itt van pár kellemes, széles ösvény. Az egyik a Chevron földalatti vezetékét követi, a másik kicsit feljebb fut a hegyoldalban.
Az arborétum környékét épp átépítik, ezért az ösvényt "elterelték". A Red Butte patak nagyon vadregényes volt – meg nem mondtam volna, hogy a patak benn van az egyetem területén.



A patak után parkolók következtek, aztán végre ismét a hegyek jöttek. Az első vonulatok teljesen kopárak, még bokrok se nőnek rajtuk. Néhány helyen azt lehet olvasni, amint vége a városnak, kezdődik az érintetlen természet, ez azonban nem teljsen igaz: tényleg, semmi szemét nincs a hegykben, de ezt a területet erőteljesen használták az elmúlt évszázadban. Az erdős kanyonokban fakitermeltek, közvetlenül a város felett követ bányásztak. Egyszer láttunk is egy elhagyott kőbányát meg a hozzá tartozó házikót.



Most egy másik, jó pár évtizede elhagyott köbányáig mentem. Mögött az ösvény bekígyózott a kanyonba. Egy darabig mentem rajta, aztán kezdett meredek lenni. Úgy látszott, meg lehet kerülni a nyerget és a másik oldalon visszaereszkedni a Red Butte kanyonba, de a múltkor már így mentünk hat órát, most nem akartam, hideg volt, nem hoztaam vizet és Yodán nem volt hám. Visszaereszkedtem arra, amerre jöttem.

Yoda elterjed

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Anikó késő estig dolgozott, úgyhogy amire végzett, felhívott, nincs-e kedvem érte menni. Természetesen volt.
Kinyitottam Yodának a kocsi ajtaját, Yoda beszállt és elhelyezkedett a két első ülés közti könyöklőn. Sokkal kisebb volt a forgalom az átlagosnál: látszott, közeledik a Hálaadás, ami négynapos ünnep. Biztos sokan még kivették magunkak hozzá hétfő-szerdát is, amivl csináltak maguknak kilenc szabadnapot. Öt napjuk van eljutni a családhoz, kiválasztani a pulykát, megsütni a dromedárt, megenni, aztán négy nap az emésztésé.
Az egyetemen Anikó bepattant az autóba, bedobálta előre a cuccait és mentünk is hazafele. Egyszercsak azt éreztem, hogy valamiért nehezen mozgok. Valahogy szűken voltam. Nem értettem: az autóban elől három ember elfér. Mi ketten voltunk Yodával kiegészülve. Aztán rájöttem: itt voltak Anikó cuccai, az én kis hátizsákom, aztán a kutya, aki pont beült előre és hozzám simult. Ettől teljesen elfogyott a hely. Még jó, hogy nem bernáthegyit fogadtunk örökbe.
Különben ez egy általános tendencia: Yoda egyre nagyobb helyet foglal le. Amikor letelepszik a nappaliban a heverőre, akkor azt úgy teszi, hogy hozzábújik a háttámlához, kinyújtja teleszkópos póklábait és onnantól kezdve nincs hely. Ha esetleg mi is le akarunk telepedni, a kutyát be kell forgatni, arrébb kell tenni, amit ő sértődött, mártír képpel vesz tudomásul.
Valószínűleg nagyobb heverő kellett volna. Meg nagyobb autó...

Utolér a villanyszámlás

Budapest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Amikor augusztusban beköltöztünk, a tulajdonos azt mondta, majd átiratja a villanyszámlát. Aztán nem történt semmi. Teltek múltak a hónapok, mi először hűtöttünk, aztán fűtöttünk a villannyal. Világítottunk, főztünk vele. Még a boiler is villannyal megy. (Remélem, amíg itt vagyunk, nem fog elromlani, mert a boiler az egyik beépített szekrényből nyílik. Azt a szekrényt pedig teljesen telepakoltam holmival. Ott van szinte az össszes költözésből visszamaradt doboz, karácsonyfa, felmosóvödör, porszívó, cipők, csizmák, bakancsok.)
Október végén aztán megtalált minket a villamosművek, hagytak egy kétnyelvű cetlit az ajtón, miszerint felszerelték az új órát, telefonáljunk és adjuk meg az adatainkat. Megtörtént, még szombat este kilenc fele.
Aztán megint csend lett. Pár héttel később jött egy prosi az elektromos művektől, hogy mennyire szeretnek minket és milyen jó, hogy őket választottuk és nem valamelyik konkurrens céget. Aztán végre megjött a villanyszámla négy hónapra és a villanyóra átírási költsége. A számlát be lehet fizetni csekken – boríték mellékelv – vagy neten át lehet utalni. Az új óra felszerelése, átírása 14 dollár volt. A havi villanyszámla pedig valamivel kevesebbre jött ki 30 pénznél. Nem csoda, ha a helybelieket rugdosni kell, hogy spóroljanak az árammal.

Popeye kedvence

sz4
Originally uploaded by ribizlifozelek

Békésen üldögéltem azon a kis helyen, amit a kutya meghagyott számomra a heverőn, amikor hirtelen rájöttünk, vasárnap van, dél és nincs ebéd. A szomszédok is hasonló következtetésre jutottak, mert ők pizzát rendeltek.
Mi nem akartunk pizzát rendelni - mert múltkori tapasztalataink alapján sokáig tart, amíg kihozzák a sarokról - hanem főztünk valamit.
Anikó le is adta a rendelést: olyat szertnék, amit a múltkor csináltál, spenóttal.
Tudni kell rólam, hogy én imádok mindent ici-pici kis cetlikre felírni. Ezek az ici-pici cetlik lehetnek szétrancsírozott használt borítékok. Azért vannak különben széttrancsírozva, mert a belsejükre is lehet ugyebár írni.
De előszeretettel jegyzetelek például reklámlevelek üres fél- vagy hátoldalaira, számlákra vagy éppen a szervíz kis cetlijére, amin az autó különböző részeiből vett olajmintákat cseppentették.
Az a bizonyos spenótos recept is egy ilyen papíron volt. Ha jól emlékszem, volt rá valami szellősen nyomtatva. Ez a jegyzeteléskor zavaró lehet ezért fejjel lefele fordítottam a papírt és félbehajtottam, így a szellős sorokra merőlegesen írtam ki, mi is kell a spenótos ételhez. Az ilyen cetliket persze főzés közben összecsepegtetem, beleejtem a fazékba, ráborítom a hagymát, szóval meglehetősen viharvertek lesznek.
Hogy ez a papír most hol van, nem tudom. Kerestem, kerestem, megtaláltam közben a cetlit, amire megpróbáltam felvázolni, miként kell szétszedni a kerékpár váltóját a kerékcseréhez. Viszont itt spenótról nem volt szó. Pedig a papír hátoldalában reménykedtem.
Elkezdtem keresni a receptet a neten, ami talán annál is reménytelenebb vállalkozás, mintha a cetlijeim között kerestem volna - de meglett. Le is írtam egy fecnire, hogy könnyebben tudjam megcsinálni.
Hagymát fonnyasztok, ráteszem a röfit (vagy csirkét, vagy ami van) és olajon megsütöm. Hála a hentes lézerkésének, a fel centinél vékonyabb röfik pillanatok alatt megsültek. Rászórtam egy pici lisztet, majd egy egész konzerv apróra vágott paradicsomot, pici kecsöpöt - csak Anikó meg ne tudja! - és utána ráöntöttem egy konzervnyi spenótot. Hagytam pár percet összeérni, utána picit tejföllel és citromkarikákkal tálaltam.
Paradicsomkonzerv helyett lehet csak kecsöpöt és egy parit is beletenni, úgy talán még jobb, nem annyira leves.
Jázminrizzsel tálaltuk.
De mondom, Anikó meg ne tudja a kecsöpöt.