Séta a hegyen

Red Butte Canyon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel elaludtunk, Anikót bevittem kocsival és ha már arra jártunk, akkor elmentünk sétálni is a hegyekbe.
A szokott helyen parkoltam, téptem egy zacsit, megvártam, míg Yodát szólítja a természet, aztán nekivágtunk az ösvénynek. Mivel elfelejtettem hámot adni az állatra, nem akartam nagyon mászni, inkább csak vízszintesen mentünk azon az ösvényen, ami a pár millió éve kiszáradt Boneville-tó partját követte. A tó valamikor az egyetem tetejég ért, az egész komplexum az egykori tópart által kialakított teraszon fekszik. Itt van pár kellemes, széles ösvény. Az egyik a Chevron földalatti vezetékét követi, a másik kicsit feljebb fut a hegyoldalban.
Az arborétum környékét épp átépítik, ezért az ösvényt "elterelték". A Red Butte patak nagyon vadregényes volt – meg nem mondtam volna, hogy a patak benn van az egyetem területén.



A patak után parkolók következtek, aztán végre ismét a hegyek jöttek. Az első vonulatok teljesen kopárak, még bokrok se nőnek rajtuk. Néhány helyen azt lehet olvasni, amint vége a városnak, kezdődik az érintetlen természet, ez azonban nem teljsen igaz: tényleg, semmi szemét nincs a hegykben, de ezt a területet erőteljesen használták az elmúlt évszázadban. Az erdős kanyonokban fakitermeltek, közvetlenül a város felett követ bányásztak. Egyszer láttunk is egy elhagyott kőbányát meg a hozzá tartozó házikót.



Most egy másik, jó pár évtizede elhagyott köbányáig mentem. Mögött az ösvény bekígyózott a kanyonba. Egy darabig mentem rajta, aztán kezdett meredek lenni. Úgy látszott, meg lehet kerülni a nyerget és a másik oldalon visszaereszkedni a Red Butte kanyonba, de a múltkor már így mentünk hat órát, most nem akartam, hideg volt, nem hoztaam vizet és Yodán nem volt hám. Visszaereszkedtem arra, amerre jöttem.