Fremont Indian State Park I

Fremont Indian State Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

A sok munka és még több munka után aktívan pihentünk: elmentünk a Fremont Indian State Parkba.

A Fremont Indian State Parkban hűek Custer tábornok mondásához: csak a halott indián jó indián, indiánból volt szőttes, képeslap és sziklarajz, de az utolsó indiánok jó évszázada leléptek innen. (Az utolsó sziklarajzoló sámán 151 éve még bucsúzóul televakarta vonatokkal és emeletes házakkal a sziklákat, amit a puristák ma se bocsátanak meg neki.)

A park nyugodt hely, tele mindenféle rekonstruált rommal. Yodával megnéztünk egy helyreállított magtárat.



A magtár rémesen egyszerű: aratáskor fenn beteszik a kukoricát, gondosan betapasztják a két szikla közt szabadon hagyott nyílást, lenn meg télen kiszedik a silóból a magot, megőrlik, megeszik és kész. Teljesen, mert a fremontok homokkő malomkövet használtak a kézimalomhoz és ez leszedi a fogakat. Egy 25 éves becsületes fremontnak már általában nem volt foga.
Rosszabb esetben a felső nyíláson beteszik a kukoricát a magtárba, gondosan betapasztják a nyílást, lenn meg bemegy az egér és addig eszik, amíg ki nem pukkad és a fremontok éhen nem halnak.



Volt egy helyreállított veremház is. A veremházba Yoda is le akart jönni, de nem engedtük, csak én másztam le a létrán a mélybe. A négy méter átmérőjű föld alatti lyukba fenn bejött a fény. A lyukon kiment a meleg és benn maradt a büdös. A családi veremházban három gerenráció élt (bújt össze) együtt.

Pont ekkor utolért minket egy általános iskolai osztálykirándulás. A ranger ügyesen magyarázta a tízenéveseknek, hogy éltek itt az indiánok.
- Kinek van saját szobája?
Egy hispán kislány kivételével mindenkinek volt.
- És a testvéreiteknek is van?
Volt.
- És a szüleiteknek is van?
Volt.
- És a nagyszüleiteknek külön háza van?
Van.
- És a szüleitek testvérének is?
Is.
- Akkor képzeljétek el, hogy régen mindannyian egy ekkora házban laktak. Ez volt a nappali, a konyha és a hálószoba.

Attól tartok, a dolgot egyedül a mexikói kislánynak nem kellett elképzelnie.



Mi elindultunk a kanyonokba. A szurdokokban mi sziklarajzokat kerestünk, Yoda rágcsálókat. Hol mi vártunk a Mesterre, hogy megszagoljon mindent, hol ő ránk, hogy végignézzünk minden egyes sziklarajzot.



Nem volt egyértelmű, miből van több, szagból vagy sziklarajzból. Az indiánoknak többszáz évük volt a sziklát farigcsálni. Voltak itt 2-4000 éves Barrier stílusú, festett vörös sziklarajzok és nyolc-kilencszáz éves fremont faragások.

Szépek voltak és látványosak, pár órányi sziklarajznézés után viszont minden szurdok és minden figura kezdett egyformán kinézni. Ekkor Yoda a feltámadó szélre hivatkozva befejezettnek nyilvánította a kirándulást:

- Inkább edédeljünk.

- Már ebédeltünk.

- Akkor vacsorázzunk!

- Korán van még!

- Enni mindig lehet...