- Milyen magas?
- Egy méter nyolcvan.
- Mennyi? Az hány láb?
Nagyjából annyi fogalmam volt arról, hogy hány láb magas vagyok, mint ahogy a minnesotai köztisztviselőnek arról, hány méter magas vagyok.
Már kezdtem volna számolni, mire a köz alkalmazottja végigmért és azt mondta:
- Legyen 5 láb, 9 hüvelyk.
Annyi lett.
Láb nevű mértékegység szinte mindenütt létezett a földön. Magyarországon is lábat használtak a metrikus rendszer bevezetéséig. Ezek a lábak nem voltak egyformák: a legelterjedtebb a bécsi láb (31.6 centi) és a porosz láb (31.3 centi) volt. 1876-ban aztán kimondták, mindenki számoljon bécsi lábban. Aki nem bécsi lábban számol, az büntetést fizet.
A láb hossza közelítőleg mindenütt egyforma: 29-36 centi. Eleinte egy lábnak (logikusan) egy láb hosszát tekintették. Mivel mindenki más lábon él, idővel szükség volt egy megegyezésre, mekkora is egy láb. A legtöbb szabad város a középkorban azt mondta, egy láb az "ennyi". Az "ennyit", a láb hosszát jelképező rudat aztán nyilvános helyen kifüggesztették és időnként mellé akasztották azt a kereskedőt is, aki hamis mértéket használt.
Az egységesítés másik útját az angolok találták ki. Ők a hüvelyket, a láb 12-ed részét vették alapul. Észrevették, hogy a különböző hüvelykujjak szélességének átlaga meglepően hasonló. Ez az "átlaghüvelyk" lett a hivatalos hüvelyk. Ebből 12 pedig egy lábat tett ki. Függetlenül az egyén lábhosszától.
Az angolszászok ma is ragaszkodnak a lábukhoz. Természetesen eredetileg kicsit más volt az amerikai és a brit láb, de 1959-ben a lábat használó országok megegyeztek a nemzetközi láb hosszában: 30,48 centiméter az egy láb. A gond az volt, hogy az Egyesült Államokat és Indiát más lábban mérték fel. Mivel nem akartak minden régi földmérő adatot kidobni, ezért bevezették a földmérő lábat, ami pár milliméterrel eltér a rendes lábtól.
A lényeg: egy láb az durván harminc centi. Vagy, más szemszögből, egy méter az három láb.
A kötél (cord) nevű mértékenység nem az egységnyi politikus felfüggesztéséhez szükséges madzag hosszát jelöli. A cord egy faipari mértékegység.
Valószínűleg békésen éldegéltem volna kötél ismerete nélkül, ha Yoda oldalba nem pisilt volna egy teherautót. Így megtudtam, mi a kötél.
Miközben Yoda valamit oldalbapisil, én igyekszem láthatatlan lenni. Ha pottyant, zacskózom, felszedem, lóbálom, kidobom; ha azonban teherautókerékre pisil, igyekszem nem ott lenni. Tudom, régi teherautós-buszos szokás oldalbapislantani a gép kerekét és félek, egy régimódi pilóta felháborodna az inzultuson, hiszen az az ő területe.
Nagyban tanulmányoztam hát a semmit, amikor észrevettem egy feliratot a platón:
CORD FIREWOOD - 100$
Először arra gondoltam, egy raklapnyi tüzifa áráról van szó, de aztán gyanakodni kezdtem.
Magyarországon létezett egy kötél (corda) nevű mértékegység. Az nagyjából negyven méter hosszú volt. Az amerikai cord azonban űrmérték. Egyes államokban hivatalos, másokban nem. Az erdészek mindenestre az Egyesült Államokban és Kanadában használják. Történelmileg létezett egy hasonló mértékegység Normandiában és Bretagneban is.
A Wikipédia szerint egy kötél az 128 köbláb, azaz 3.62 köbméter. Azaz jó sok fáról van szó. Yodának lenne mit lepisilnie.
cord
Nem
- Hány fok van nálatok?
- 16.
- Az nagyon jó! Ez a globális felmelegedés...
- Nem Celsius. Fahrenheit.
Nagyon nem mindegy. A Celsius és a Fahrenheit skála csak -40 foknál konvergál. Akkor viszont már minden mindegy.
Emlékszem, otthon egy szinkronizált utazóműsorban mondta a fülig GoreTexbe öltözött utazó Alaszkában, hogy 32 fok van. Körülötte hómező, lába alatt pár kisebb tócsa. A fordító valószínűleg csak a szövegkönyvet kapta meg – vagy nem rakta össze a két információt – és egyszerűen bennhagyta a 32 fokot a szövegben. Csak nem tette hozzá, hogy Fahrenheit. Azaz Celsius skálán nulla.
Régen az embereket nem érdekelte, hány fok van, kinéztek az ablakon (a barlangén), ha meleg volt, otthonhagyták a medvebőrt, ha hideg volt, felvették és ha nagyon hideg volt, akkor inkább a lóét húzták. Aztán kitalálták a hőmérőt.
A Fahrenheitnél két számot kell tudni: a nullafok (Celsius) az 32 Fahrenheit, a forráspont pedig a 211 Fahrenheit. 1960-ig az egész angolszász világ Fahrenheitben számolt. Aztán majdnem mindenki áttért a Celsiusra, ahol a zéró a víz olvadáspontja, a száz fok pedig a forráspontja. A Celsius fok elleni legkomolyabb ellenérv az volt, hogy a Fahrenheit skálán az olvadás és a forrás közötti terület 169 egységre van osztva, míg a Celsiusban 100-ra, így a Fahrenheit-rendszerben nem kell annyi törtszámot vagy tizedesjegyet használni. (Érdekes, hogy a francia forradalom rendszerezőmániája és a tizes számrendszer iránti vonzalma egyedül az időmérésnél volt sikertelen. Kitalálták többek közt a százperces órát, meg a dekádból álló hónapokat hogy legyen mivel kínozni a történelemszakos diákokat vizsgán, de ez már sok volt, a világ összefogott a franciák ellen..)
A tudományos világ – általában – az Egyesült Államokban is – Celsiusban számol. A mindennapi életben viszont lelkesen Fahrenheiteznek. Ha időjárásról van szó, akkor a britek és a kanadaiak is inkább a régi rendszerben számolnak, de szigorú szabály nincs, kivéve a konyhát. Egy tisztességes amerikai a főzéskor szükséges hőmérsékletét Fahrenheitben adja meg. Pont.
Szerencsére rengeteg online átváltóprogram van és pár év alatt leszoktam arról, hogy a hőmérsékleteket összevessem. Annyi, amennyi. Most már azt hiszem, érzem, mi mennyi, amikor tekergetni kell a sütő tárcsáját.
Az időjárásnál is érzem, hogy az a 82 fok hideg vagy meleg. Persze át lehet váltani fejben is: ki kell vonni a Fahrenheit értékből 32-őt és meg kell szorozni az eredményt 5/9-eddel. Vagy ki kell nyitni az ablakot.
Pár napja az amerikai mértékegységek kapcsán a csészéről blogoltam. A hozzászólók megemlítették a hüvelyket - azaz az inchet vagy zollt.
A megfeleltetés nem tökéletes. Az inch, a hüvelyk, a zoll, a digitus ugyanarra a hosszmértékre utal. A különböző hüvelykek, zollok és inchek hossza azonban nem egyenlő.
Valószínűleg a hüvelyket is a rómaiak találták ki. Ők azt mondták, egy hüvelyk (digitus) az a lábnak az egy tizenketted része. Én már itt megkavarodok, nehezen boldogulok a tizenkettes számrendszerrel.
Maga az inch szó is a latin uncia leszármazottja. Az uncia jelentése pedig egy tizenketted. Mindenki más lábon él, ezért a hüvelyk hossza is változott. A precíz angolok már a tizedik-tizenegyedik században tövényileg próbálták meghatározni az átlagember hüvelykjét. Természetesen idővel minden állam szabályozni kezdte a mértékegységeit, de rendet nem nagyon sikerült tenni a káoszban.
Magyarországon használatban volt a bécsi hüvelyk. Ezt főleg bányászatban használták és 2,63 centi hosszt jelentett. Erdélyben és a várépítészetben a királyi hüvelyket alkalmazták, ez csak 2,6 centi hosszú volt. (Nem gondoltam volna, hogy a királyé rövidebb.) A mérnökök a pozsonyi hüvelykre esküdtek. Ők nem aprózták el, egy pressburger hüvelyk az 3,18 centi volt.
Valahol hálás vagyok a franciáknak azért, hogy a bevezették a sokkal fantáziátlanabb métert. Elképzelem a matekpéldát: hány pozsonyi köbhüvelyk térfogatú egy 12 bányászhüvelyk sugarú gömb? És mekkor a felületete királyi négyzethüvelykben?
1959-ben egységesítették az angolszász világ hüvelykjét: egy hüvelyk szabványosan az 2,54 centi lett. Ez a szám mindenkinek ismerős, aki már belepiszkált egy szövegszerkesztő program margóbeállításába: ekkora a margó alapértéke.
Én ma is, ha egy hüvelyknyi darabokra kell vágnom valamit a konyhában, egy nyomtatott lapot képzelek magam elé, lelki szemeimmel megkeresem a margót és már tudom, mekkorára kell metélni a répát.
Eleinte egy rémálom volt Amerikában főzőcskézni. Minden recept ugyanúgy nézett ki:
- Végy egy font valamit. Tegyél hozzá egy uncia izét, keverj bele egy cup hogyishívjákot, amit két inch hosszú darabokra vágtál fel, oldd fel egy quart bigyóban, főzd 333 Fahrenheit fokon. Amikor kész, pont egy gallon lesz.
Rémálom.
Nem beszélve a mérföld per gallon átszámításáról, meg arról, hogy mit jelent egy 18 gallonos fogyasztás.
Vagy a holdláb.
Minden mértékegység más. Mindent másként számolnak. A legfurább eleinte a cup, a csésze volt. (A blogban hol poharat, hol csészét, hol cup-ot használtam eddig. Ezután is ezt fogom tenni.)
A háztartásunkban található csészék mérete eltérő, azaz pontos mérésre alkalmatlanok. Persze a főzés ritkán annyira preciziós folyamat, hogy pár gramm ide vagy oda sokat számítson. Mindenesetre létzik a szabványos csésze, amin quartban, literben és pár egyéb mértékegységben is rajta vannak a mennyiségek.
Amerikában a receptekben egy cup az fél pint. Vagyis 8 uncia. Azaz 237 milliliter. 8 uncia. 16 evőkanál. Hivatalosan egy csésze az 240 milliliter, azaz 8.12 uncia.
Persze, meg lehet szokni. Csak egy nagyobb utazáskor nem szabad elfelejteni, hogy Japánban a csésze kisebb (200 ml esetleg 180, ha a hagyományos csészére gondolunk). Ausztráliában meg a csésze nagyobb.
Vagy lehet, hogy nem is a csésze kicsi és nagy?
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
