Chimichanga

Chimichanga
Originally uploaded by ribizlifozelek

Anikó chimichangára vágyott. Már akkor kérte, amikor elment San Franciscóba. Ott volt és amikor beszéltünk, szintén chimichangáról álmodozott.
A chimichanga két dologban tér el a hortobágyi palacsintától: tésztája vastagabb és én még olyant nem csináltam. Nem is szándékoztam. Bíbelődjek egész nap palacsintákkal, pörköltekkel, köretekkel, amikor bölényeket is nézhetek?
Inkább a Burrito verde segítségéhez folyamodtam. A Burrito verde egy mexikói étterem. Két éve, amikor átautóztunk Amerikán, itt reggeliztünk és azóta is vissza-visszatérünk. 17 dollárért kap az ember két chimichangát és egy csomó előételt.
Pillanatok alatt odaértünk a hátul figyelő Yodával a Burrito verdébe – és zárva volt. Persze nem nehéz Salt Lake Cityben mexikói éttermet találni: pár sarokkal arrébb besétáltam a következő mexikói étterembe.
Kicsit drágább volt, mint a Burrito verde, de finom. Rádásul egy chimichanga elég volt kettőnknek.

Sziklarajzok

Petroglyphs
Originally uploaded by ribizlifozelek

Bevallom, vonzódom minden romhoz, sziklarajzhoz és egyéb haszontalan régi limlomhoz. Kíváncsi vagyok azokra a népekre, akikből talán semmi sem maradt és kevés szabadidejüket necsak szomszédaik, hanem piramisok összerakásával ütötték agyon.
Utahban, talán meglepő módon, egész érdekes dolgokat találni. Az érdekes dolgoknak sokszor egy hátránya van: megközelíthetetlenek. Az egyik legszebb helyhez fél napot kell terepjáróval menni, majd úgy fél napot mászni lefele egy kanyonba, aztán ott is van az ember. Már csak ki kell jönni a vízmosásból.
Ezért is örültem meg, amikor olvastam, van pár könnyen megközelíthető sziklarajz Moáb mellett. A Colorado völgyében autóztunk horgászokat kerülgetve, amíg meg nem láttuk a kiírást: Indian Writing. Persze ez nem írás, de mindegy.



Ezeket a rajzokat a Fremont nép karcolgatta a falba. Meg Judy és Bill. Esetlég még Joe, bár az ő neve nem szerepel a falon.



Fura módon a legtöbbször látni, mikor rondít valaki pár száz évvel később más falába. Rajzába. Sziklájába.
Valószínűleg, ha köröket és spirálokat rajzolna, nehezebben bukna le. Bár, mivel a szikla felülete oxidálódik, az újabb rajzok így is felismerhetők. Nagyjából ennyi is, amivel ezeket lehet datálni. Esetleg még azzal, hogy nem lehetnek régebbiek, mint a szikla maga.
A Fremont kultúra, akik ezeket a rajzokat elkövették, nem ismerte a fát. Lehet, hogy ismerte, de nem használta. Talán mert errefele olyan nincs. (Na jó, kivételek vannak, de arra a pár csökevényes valamire nem lehet civilizációt építeni. Házat meg végképp nem.) Lehet, volt közöttük olyan, aki már látott fát, sőt, esetleg hallott erdőről (“Tudjátok, Magna Fremontban még óriási erdőségek voltak, ott messze fenn, túl azon a jég borította tengerszoroson...” - Jó, Kanadában is volt fa. De az is messze van.)
A Fremontok gyűjtögettek, vadásztak, tököt és kukoricát termesztettek és telefarigcsáltak egy csomó sziklát valamikor 500 és 1300 között. A tudósok megegyeznek abban, hogy egy, vagy több nyelvet beszéltek és kis családok alkotta falvakban laktak. Egy faluban volt 10-12 ház, ebből valamiért egyszerre általában kettőt laktak. Miért? Biztos volt rá okuk.
Ha volt idejük, felmásztak egy sziklafalra, karcoltak rá egy elsőbbség adás kötelező táblára emlékeztető háromszöget. A hárszomszög felső oldalából kinő egy kis száron fityegő kör, van még két két csápja fenn (kéz) és kettő lenn. Kész is az emberke. Némelyik figurán határozottan látszik, ő fiú. Némelyiken nem. Lehet, hogy ő lány.



Karcoltak még egy csomó antilopot, kutyát, spirált, halcsontvázat (térképet? Lajtorját a mennybe?), meg pumát, meg minden egyebet, ami mászik. Csúszik.



Vannak ott még néhol lovasok is. Fura ügy, lovasokat a Fremontok nem láthattak - hacsak nem ittak túl sokat valamelyik halucinogén löttyükből. A válasz annyi, hogy biztos az utánuk élő népek karcolgattak lovasokat a falba akkor, amikor láttak lovasokat. Ez a magyarázat felettébb valószínű. (Persze, hogy akkor a többi cuccból mennyiért felelnek, jó kérdés. Mert már ők is por és hamu...)



Mivel a sivatag nagy, biztos előkerül még egy csomó ház, falu, cserép és sziklarajz. Talán valami kiderül belőlük. Sose lehet tudni.

Útzár

Em
IMHO
Originally uploaded by ribizlifozelek

Elmentünk a kutyával sétálni. Mivel Amerikában vagyunk, kocsival mentünk Yoda haverjait megnézni. Yoda haverjai antilopok és nevükhöz méltón az Antilop-szigeten laknak.
Körbeautóztuk a szigetet, de a haverok elmentek valahova. Talán melegebb éghajlatra. Gondoltam, kicsit kerülve az Emigration Kanyon fele megyünk vissza. Hátha találkozunk a haverokkal. Eddig autópályákon és mellékutakon mentünk vagy 200 km-t. (Volt az 330 is.) Az utak makulátlanul tiszták voltak az elmúlt hónapokban lehullott pár méter hó ellenére. Ez az Emigration Kanyonba felvezető útra is igaz volt.
A kannyonba felkapaszkodó szakasz azonban tartogatott pár megletést. Tele volt az út szélén álló őzekkel. (Vagy szarvasokkal. Patásokkal, na.) Szerintem tele lett az agancsuk a hóval és el akartak stoppolni Kaliforniába.
A másik meglepetés nem kellett volna meglepetés legyen. Több helyre kiírták az úton, hogy az Emigration Kanyonba vezető út zárva van. Én azért reménykedtem a csodában, de itt már 30 km-re korábban kitett tájékoztatás korrekt volt. Tényleg le volt zárva a kanyon. Volt benne egy kis hó.

Salt Lake City International Airport

Airplane
Originally uploaded by ribizlifozelek

Salt Lake City előszeretettel határozza meg magát egy modern, pezsgő életű sivatagi nagyvárosként. Ez így igaz is, bár van benne valamennyi nagyzolás is. Nagynak nagy. Városnak város. Sivataginak biztos, hogy sivatagi. Pezsgő azonban nem nagyon van. Legfeljebb alkoholboltban.
A város reptere kíváló példa arra, milyen is egy vidéki világváros. A reptér nemzetközi.
(Olcsó poén lenne azt mondani, hogy mert két nemzet, Kanada és Mexikó között van.) A nemzetköziséget heti egy kanadai és júniustól szeptemberig néhány Párizsi járat jelenti.
A repteret a 2004-es téliolimpiára bővítették ki egy újabb terminállal. A két terminál összeépült, csak valamiért külön bejárataik vannak.
Persze jó reptér: átlátható, kicsi és 15 perc alatt kiérünk. Ráadásul a parkolás is ingyenes az első félórában.

Yoda szerelőt eszik - Özönvíz III

Altamira
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mire megjöttünk a bankból, megjött a karbantartó is. Kérdezte, beázunk-e. Megnyugtattam, hogy nem.
Elegedetten megszemlélte az álmennyezetet, amikor a kopasz fejére csöpögni kezdett a víz. Biztos nem mormon. Így mormon nem káromkodhat.
Felment megnézni, mi történt: kiderült, a felső lakó nem ismeri a zuhanyfüggönyt és mindent eláztat. (Egyre többet zuhanyozik a fickó, a fene enné meg.) A karbantartó megígérte, most majd leszigeteli fenn a padlót.
Így is történt. Egy óra múlva jött vissza egy karnissal Yodának csak ez kellett, felugrott az ágyra és a két méteres emberhegy keze felé kapott. A fickó nyugtatta a kutyát (Jó kis kutya), de ez nem segített, végül aztán sikerült elrángatnom az állatot, aki ezentúl a karbantartó csak "killernek" becézett.
Innentől kezdve az ölemben volt a kutya és a laptop, ha kellett valami, akkor a kutyával a kezemben mentem elmondani. A fickó felszerelte a karnisokat, megcsinálta a fűtőtestet és óvatosan kerülte a kutyát. Eddig, ha azt mondtam, bejöhet, bejött. Most először bedugja a fejét.
Yoda boldog, legyőzött egy veszélyes karbantartót.

Drive thru

Wells Fargo
Originally uploaded by ribizlifozelek

Még angolórán azt verték belém, hogy az át, keresztül az a through. Ez túl sok betű. A nyelv változik, itt általában nem szabályozzák a boltok feliratait: mindenki azt ír ki, amit akar. Ha egy amerikai vendéglős paprikacsárdának akarja hívni a vendéglőjét, szíve joga. Legfeljebb a kedves vevő nem érti meg és nem megy be. Egy nyelv különben is változik, minket is körberöhögnének, ha a feheruuaru rea meneh utu rea felől érdeklődnénk. (A hodu nem kell bele, rendes út is jó nekem.) A bőrfejűek talán meg is lincselnének az ilyen szövegelésért. Micsoda idegenszívű nyögdécselés ez!
Annak kapcsán jutott ez az eszembe, hogy elmentünk 25 centest váltani. A 25 centes Amerikában majdnem annyira nélkülözhetetlen, mint a jogosítvány. Azzal működnek a mosógépek. Mi meg kifogytunk belőle. Váltani lehet bármelyik kólaautomatából, csak be kell tenni az egydollárost és megnyomni az apró feliratú gombot. De már az egydollárosokból is kifogytunk.
A bankban szintén ingyen és bérmentve váltanak 25 centeseket, de oda vadállatokkal (Yoda) nem lehet bemenni. Ezért az autós bankba mentem. Itt mikrofonon – néha képernyőn – keresztül kell társalogni a bankárral. Az ablakhoz közeli állásba egy kinyíló fiókon át jut el a holmi, a távolabbiakba csőpostán.
Tökéletes rendszer. Természetesen van gyorsbüfében is lehet így rendelni és van drive thru templom is. Ez utóbbi az autósmozikhoz hasonlít, az emberek beparkolnak egy nagy placcra, velük szemben van az oltár, ott miséz a pap. Kis műanyag pohárkákban viszi körbe a ministránsfiú a misebort, amikor meg imádkozni kell, az emberek lelkesen indexelnek. A mise végeztével a pap elbúcsuzik a hívektől, Áldás békesség, mire ők válaszul villognak neki a reflektorral.

iPhone reggelire

iPhone
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggelente immár hagyomány, hogy igazából még felkelés előtt az iPhonról ránézek a világra. Az egész elképesztően egyszerű: egy gombnyomásra bekapcsol a rendszer, az érintőképernyő finom simogatására letöltődnek a levelek, aztán elindul a böngésző és lehet is nézni a flickr-n történteken vagy éppen a CNN legújabb híreit. (A térkép funkció ilyenkor nem kell, bár az is csak egy gombnyomás lenne. Reggel 7-kor tudjuk, hol vagyunk.)
Rengeteg mobiltelefon nyűttem el az elmúlt évek során. Mindegyikhez jókora könyveket adtak olvasnivalóként. Újabban CD-ket is mellékelnek a telefonokhoz, ezeket a CD-ket bonyolult módon telepíteni kell, lerohadnak, több mega helpet tartalmaznak és nem jók semmire. Esetleg ősz hajszálakat szaporítani vagy növelni a kidobandó szemét térfogatát. Az összes általam használt telefonnál beletelt egy kis időbe, amíg az alapfunkciók működni kezdtek. Amíg rájöttem, mi és hol van. Általában telefonálni a legegyszerűbb – még jó -, de néha az sem triviális (hogy a fenébe kell feloldani a billentyűzárat? és hol a telefonkönyv?).
A legtöbb telefonnál meg az ennél bonyolultabb funkciók használatához sok-sok gomb, szerencse és türelem kell. Nekem általában ilyen ehhez nincs. A telefont eddig telefonálni használtam, néha összeadni és kivonni. (Ehhez a Siemensemben a következő elegáns kombinációra van szükség: Menü > My Stuff (ez egy ikon) > Extrák > Számológép, aztán lehet próbálkozni a középső navigációs gombbal, hogy melyik is a + és a -.) Az egyszerűbb műveleteket inkább elvégzem fejben, a bonyolultabbakat meg a telefonnal rontom el.
Ezzel szemben az iPhonehoz nem adnak könyvet. A minidobozkához járult egy képes füzetecske, ami megmutatta, hogy működik az érintőképernyő. Minden másra pillanatok alatt rájöttünk. Magunktól.
És még telefonálni is könnyen lehet vele.