Egy harddrive halála

Apple in dark
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ebéd után a Macintosh nem indult újra. Csak egy kérdőjel pulzált reménytelenül a képernyőjén.

Nem tudta olvasni a winchestert. Macbook garanciája már lejárt, de azért bejelentkeztünk online a közeli Apple boltba, ahol egyszer már megjavították a gépet. Igaz, akkor még garanciális volt.

Sikerült negyed ötre időpontot foglalni, beültünk az autóba és négykor már a Gatewayben voltunk.

A tünetek hallatán az Eddy Murphy humorú, piros hajú fickó első, kacagva feltett kérdése az volt:

- Mikor is mentették le az adatokat?

Lefuttatott pár ellenőrzést és megállapította, a merevlemeznek annyi. Oda lettek a jövő heti vizsgák, róluk még nem készült biztonsági másolat. Ekkor jött a meglepetés: kicserélik a harddrive-ot egy újra. Ingyen. Hátra is ment a raktárba, hozott egy új merevlemezt, beszerelte, telepítette és mehettünk is. Még megjegyezte, ha két napra nélkülönzni tudjuk a gépet, még ay ütött-kopott házat is lecseréli.

Talán ezért is szeretjük a Macintosht.

Tagine

Chicken tagine
Originally uploaded by ribizlifozelek

A tagine (a francia kultúra emlőin felcseperedetteknek tajine) egy ősi marokkói főzőedény. A tunéziai nacionalisták szemében egy ősi tunéziai főzőedény. De ebbe most ne menjünk bele.

A tagine két részből áll. Van egy alja, ebben készül az étel. Van egy kúpos teteje, itt tanányznak a gőzők. A taginet tetejénél fogva meg lehet emelni és nem égetjük le a kezünket.



A tagineban lassú tüzön lehet főzőcskézni. A szakemberek szerint a lassú tűz mindenféle extra ízeket hoz ki a húsból. Úgy tudom, általában nem az állat legjavát szokták tagineban főzni. Ehhez képest, amikor pár hete Brüsszelben egy marokkói étteremben tagineban készül ételt ettem, a bárány finomabb részei úszkáltak a lében.



Mi a tagineban egy kis olivaolajon megsütöttünk egy apróra vágott csirkemellett, miközben hozzátettünk egy kis sáfrányt, apróra vágott hagymát, gyömbért, sót és borst. Hozzákevertünk eg belülről alaposan megsózott, megborsozott citromot, amibe még egy babérlevelet is tömtünk. Lassú tüzön 30 percig sütöttük, hozzátettünk még egy kis citromlét, végül beleszórtunk egy kis koriandert, olivabogyót és petrezselymet.

Nagyon finom lett és még jobban nézett ki:

Könyvárazás

Public Library
Originally uploaded by ribizlifozelek

Péterék szóltak, hogy megint lesz könyvvásár a a városi könyvtárban.

Első napokban a könyvtár pártoló tagjai válogathatnak a 60.000 leselejtezett kötetből. Ők pár dollárt fizetnek darabonként. Pár nap múlva jöhetnek a rendes földi halandók. Kemény kötésű könyvért 1 dollárt, puhafedelűért 50 centet kell fizetni.

A várás utolsó napjaiban a maradékot majd szinte kilora adják. Igaz, addigra a legérdekesebb dolgokat már kibogarásszák. Mi is sok jó mindent bogarásztunk ki.

Kövületvadászaton

Herrings
Originally uploaded by ribizlifozelek

(Elöljáróban megjegyzem, a kép ilusztráció. A gyűjtött több tonna fosziliát még nem fotóztuk le.)

Sokszor olvastuk, Utah a kövületvadászok paradicsoma. Valamelyik este egy utifilmet is láttunk arról, hogyan találnak szebbnél szebb trilobitákat a hegyekben.

Utánaolvastunk és kiderült, hogy Utahban rengteg helyen lehet kövületeket találni. Van olyan bánya, amit a hivatásos kövületgyűjtők és kereskedők béreltek ki. Az általuk a bánya peremén túl lökött törmelék pedig szabadon kutatható. Vannak olyan állami tulajdonban lévő területek, ahol a kövület a földön hever. Picit arrébb a topáz hever a földön. Ezekkel a kincses zugokkal egy baj van: fél napot kell négykerék meghajtású terepjáróbban zötyögni, majd mászni egy keveset. Fakultatív programként csörgőkígyókat is lehet megfigyelni közben.

Találtunk viszont egy olyan helyet, ami személygépkocsival "jó állapotú makadámúton" megközelíthető, rengeteg a foszília . Az ember odamegy, fizet, kap egy kalapácsot és egy vödröt és keresheti a kövületeket a kövekben.

Elmentünk.

Autóztunk egy csomót autópályán, majd a 6-os úton. Miután elhagytuk Eurekát szinte megszűnt a forgalom. A következő 70 km-en alig egy tucat autót láttunk. Majd jött egy óriási hőerőmű és Delta.

Delta egy 3000 fős település a sivatagban. Rettenetesen fontos hely, innen tovább 120 km-en át nincs semmi. Nincs benzinkút, nincs falu, település, Coca-cola és civilizáció, csak bokrok, elhagyott bányák, tavak és kő meg por. Aztán valószínűleg jön egy Delta-szerű kisváros, majd ismét a semmi.

Deltában viszont van (volt) internálótábor és sci-fi naperőmú, amit valamikor majd meg fogunk nézni.



A Semmiben mentünk még 50 km-ert, majd az 56-os mérföldkőnél jobbra fordultunk a a jó állapotú makadámútra, ami személygépkocsival is járható. Legalábbis a kövületes cég szerint. Szerintünk leginkább terepjáróval járható, száraz időben. Most száraz idő volt. Személyautóval is el lehetett evickélni, de csak nyugisan. A következő 30 km másfél óránkba telt. Csak mentünk a semmiben, hosszú porcsíkot húzva magunk után.

Már-már vissza akartunk fordulni (hova?), amikor megérkeztünk. Még le kellett ereszkedni egy vízmosásba (egyesben, a féken állva), aztán felmászni a másik oldalon, egyesben, óvatosan, remélve, hogy senki nem jön szembe.

És ott voltunk. Mögöttünk valahol messze a kiszáradt Sevier-tó, körülöttünk a kiszáradt vidék és a fosziliák.



Volt itt egy külszini fejtés, meg egy bódé. A bódéban ült egy ember, aki szedte a pénzt és adta a vödröt. 28 dollár fejenként két órára. Plusz adó. Utahi jogosítvánnyal 20% kedvezmény. Bankártyával is lehet fizetni.

Megkérdezte, honnan jöttünk. Megmondtuk. Nézett egyet, majd megjegyezte, csehek már voltak itt, de magyarok még nem. Aztán adott egy vödröt és két kalapácsot.

Kicsit tamáskodva jöttünk ide, hogy fogunk mi kövületeket találni. Egyszerűen találtunk. Megmozgattuk a köveket, ütögettük az üledékes palaszerű kőzetet, amíg lapokra nem vált szét és gyűjtöttük a trilobitákat. Eképesztő volt, másfél óra alatt megtelt a három vödör kővel. Voltak jó kövek, amikből teljesen ép kövületek kerültek elő, mások megsérültek a kalapálás során. Idővel egész jó taktikát fejlesztettünk ki. Szétkalapáltunk pár szikát és gyűjtöttük belőle a kincset.


View Larger Map

Amikor végeztünk, már alacsonyan járt a nap. Nem akartunk a földúton sötétben kimenni, inkább gyorsan átválogattuk a köveket. A három vödör kövületből egyet tartottunk meg. Bepakoltuk őket a felismerhetetlenül poros autóba, aztán hazatértünk.

Egy kérdés maradt, mit lehet csinálni egy vödör háromkarélyos ősrákkal és egyéb megkövült féreggel?

M, mint Mammoth

M as Mammoth
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mammoth Eureka mellett terül el. Valamikor Mammoth is egy többezres kisváros volt egy szurdok bejáratánál.

Akkoriban Mammoth két részből állt, volt Mammoth alsó az alsó bánya mellett, Mammoth felső, a felső bánya mellett. Mammoth felsőt alapítója után Robinsonnak hívták.

A két városka idővel egyesült, majd, a tellérek kimerülése után együtt hanyatlott. Ma már semmilyen szoláltatás nincs Mammothban. Az alsóvárosban úgy nyolc-tíz házat laknak, a felsőben ötöt-hatot.



A városka legtetejét sziklára reszketeg kézzel festett M betű uralja. Ha valaki brutálisan részeg, akkor is tudja, hol van. Az M alatt terpeszkedtek a bánya maradványai.



Aztán a házak benőtt romjai következtek. A település elsorvadásakor minden értékeset elvihettek. A maradékot felfalta a növényzet. A bokrokból csak egy-egy betonalapzat magasodott ki. Egy kupac hulladékfa jelezte, hol állt egykor ház.



A romok közt észre lehetett venni, merre ment egykor a vasparipa és hol voltak az derítők. Ma Mammoth egy régészre vár, aki kiássa.

Eureka

Eureka
Originally uploaded by ribizlifozelek

Eurékába fél napi hideg élelemmel felszerelve indultunk el. Nem bíztunk az ottani beszerzési lehetőségekben.

Eureka a sivatag szélén található pár kopár hegy között.

A mormon telepesek lelkesen legeltették nyájaikat errefele. Ez természetesen nem tetszett az őslakos indiánok törzsfőnökének. Ez viszont a mormonokat nem zavarta. Az indiánokat kiszorították, főnökükről pedig elnevezték a környéket Tintic-nek.

Az ezüstre a pásztorok bukkantak rá. De nem örvendeztek. Puritán mormonok voltak, az ilyen hívságok nem érdekelték őket. Idővel azonban 1870 körül egyikük elunta a puritán pásztorságot és kutatni kezdett. Kitört az aranyláz. Egymás után nőttek ki a bányavárosok a sziklákból.



Eurékának egykor tízezer lakosa volt. Az egész város pár bányatársaság kezében volt. Volt itt kocsma, a bolt és a hotel. A bányászok bérük egy részét a boltban, kocsmában és a hotelben beváltható részvények formájában kapták. A bolt, kocsma és hotel szintén a bányatársaságok tulajdona volt.

1900 fele elfogyott az érc. A város szinte eltűnt. Ma 600 ember él itt. A régi központ üzletei düledeznek, elhagyatottak. A poros üveg mögött gyilkos kertitörpe várja a gyanútlan tolvajokat.



Három bolt nyitva van. Az egyikben a kertitörpéhez hasonló régiségeket árulnak, paravánokat, madárkalitkákat és minden egyebet, amit ki tudnak menteni a romok közül. A másik bolt a benzinkút.



Nagyon fontos hely, az emberek a benzinkút segítségével tudnak innen elmenni. 30 centtel kérnek többet a benzinért, mint a következő kútnál - ami úgy 30 mérfölddel van arrébb. Van itt egy motel is, valószínűleg horrorfilmek forgatására adják bérbe. A harmadik boltban árulnak minden egyebet. Zöldséget, húst, szendvicset, trikót és rendelésre minden mást.

A potenciális vevő felírja a kívánságtáblára, mit szeretne, a boltos megveszi a Walmartban, aztán viszonteladja.



A turizmus fontos helyi ipar. Itt áll a Próféta Testőrének a kunyhója, amit társadalmi munkában vontattak be a sivatagból. A kunyhót úgy lehetett megnézni, hogy az ember átsétált a szomszédos ásványboltba és megkérte Dave-t, nyissa ki. Az ásványbolt bezárt, úgyhogy Dave-t nem lehet megkérni, mutassa meg, hol élt a Próféta Testőre.

Lehet próbálkozni a bányászmúzuemban is. Ennek kertjében mindent meg lehet nézni, ami rozsdás és kőből van. A múzeum belsejét az üvegen át lehet megnézni, mert zárva van. A sarki autószervízben pedig még ott parkol az utólsó szerelendő autó.



Éjjelente szerintem a munkások szelleme kióvakodik a temetőből és fényezi a karosszériát.

Pár bezárt bolt régenvolt gazdája tiltakozott a seriff pazarló autója ellen. A kézzel írott tacepaót máig látni egy fényevesztett kirakatban. A városháza azonban elhagyatott. Csakúgy, mint a tűzoltóság. A postán pedig egy zárva tábla fityeg. A lánc már rozsdás.

Biztos vagyok benne, még visszajövünk ide. Jó érzés látni, mennyire úri dolgunk van.

Mirror Lake

Mirror Lake
Originally uploaded by ribizlifozelek

Május óta szerettünk volna elmenni megnézni a Mirror Lake-et. Május közepén azonban az út még hó alatt volt.

A utahi 150-es út az Egyesült Államok egyetlen nagyobb kelet-nyugati irányú hegységén vezet keresztül. Ma picit rejtélyes, mit keres itt ez az út, amit 1933-ban építettek. Most sokkal egyszerűbb az egész hegyet megkerülni autópályán, mint átmenni rajta. A 30-as években még nem volt autópálya, megépítették hát ezt az utat a hegyen keresztül. Csak igazából nem vezet sehonnan sehova. Egy pár tucat lakosú faluból vezet egy hasonló, pár tucat lakosú faluba, ami 60 km-rel arrébb van. Útközben pedig nincs semmi. Csak hegy és erdő. Lehet, valamikor bányák voltak erre.



Az út mindenesetre gyönyörű. A Provo-folyó völgyében kapaszkodik fel az Uinta-hegységbe. Szelíden mászik felfele. Az áthaladás ingyenes, ám ha valaki megáll, akkor kénytelen látogatójegyet vennie. Cserébe haszálhatja a National Forest infrastruktúráját, kilátóit.

Meg-megálltunk, sétáltunk az erdőben. Yoda természetesen visszaadta az anyaföldnek mindazt, ami a reggelijéből megmaradt. Mi bezacskóztuk és kerestük a parkoló WC-jében a szemetest. Nem volt.

A következőben sem. Aztán sem. A cuccot becsomagoltuk pár zacsiba, amit egy újabb zacsiba tettünk a csomagtartóban.



Sétáltunk egyet a Provo vízesései mentén. A Bald Mountain lábánál, pont a hágó előtt ebédeltünk. Szerencsére hoztunk szendvicset, az út elejétől, Kamastól a végéig, a wyomingbeli Evanstonig 104 km-en át nincs semmi. Se falu, se benzinkút, se bolt, se falu, se ember. Még tábla sincs arról, hogy nincs ott semmi. Még szemetes sem. Jó, van egy csomó nyilvános WC.



A hágó 3000 méter magasban van. Itt már mindent hó borított. Errefele az utat október közepén lezárják az olvadásig, június elejéig. Innen ereszkedtünk le a Tükör-tóhoz. A tó pici, egy óra alatt körbejártuk. Kék. Kristálytiszta. Hideg.

Pár elszánt kajakozó megpróbált átevezni a vizen, de inkább sétáltak egyet.



A tónál melegen tűzött a nap, bár ez 3060 méter magasan nem sokat jelent. Jól átfagytunk, mire befejeztük a kört. Kerestünk szemetest, de egy sem volt - vége a szezonnak és nem akaják rájuk szoktatni a medvéket. Beültünk az autóba és apránként leereszkedtünk a hegyről.

Evanstonnál felhajtottunk az autópályára és leereszkedtünk Salt Lake Citybe, ahol nyári meleg fogadott minket.

Nagyon jó kirándulás volt, de most szaladok kidobni a kocsiból Yoda szeretetcsomagját.