Konfitálás - a májkrém

Liver paste
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jó ötletnek bizonyult rengeteg finomság felpakolása. Nemcsak azért, mert megtanultunk konfitálni (receptet lásd alább), hanem, mert Monticellóban felkopott volna az állunk.

Nagyon jól esett a gyaloglás után visszaérkezni az autóhoz, előszedni az elemórzsiát és nem egyszerű, mezei szendvicset enni, hanem valami finomságot elfogyasztani.



Persze az is igaz, hogy a sok élmény, menés, nagy magasság hatására valószínűleg a szárazkenyérnek is örültünk volna.

Az egész úgy kezdődött, hogy a boltban vettünk egy kiló csirkemájat. Azt találtuk ki, hogy keszítünk belőle valami finomat és elvisszük magunkkal délre.

A rejtelmes hangzású szó, a konfitálás mindig is izgatta a fantáziánkat. Úgy hangzik, mintha valami egzotikus szekta perverz szertartása lenne. Pedig nem az, hanem alacsony hőfokon, zsírban történő sütés. Magyarul májkrémet csináltunk.

Biztos vagyok benne, hogy a Polgári Védelemnek több évtizedre elegendő májkonzervje van titkos óvóhelyeken. Emlékszem arra is, hogy otthon hosszabb gyalogtúrákra gyakran vittem magammal a filléres, kicsi konzervekből egyet. Feledhetetlen pillanat volt, amikor letelepedtünk valami erdei tisztáson egy évszázados fa árnyékába, döngicséltek a bogárkák, vad zöld volt a fű, mi meg elolvastuk, mi van a májkrémben.



Fantáziánkat leginkább az ipari szalonna és a sertésbőrke ragadta meg. Máig nem tudom, nem is akarom tudni, pontosan mit is takarnak e fogalmak, de most is szent borzongással emlékszem vissza rájuk.

Fogtuk a májat, beletettük egy serpenyőbe és annyi zsírt tettünk hozzá, hogy pont ellepje, közben konyhakéseket rázunk és ütemesen kántáltuk: reformkonyha, reformkonyha.

Másfél, két órán át sütöttük nagyon lassú tüzön a májat a zsírban, aztán hagytuk kihülni. Mikor kihült, a májat és a sültzsírt ledaráltuk.



Az így keletkezett krémet sok-sok majorannával, kevesebb sóval és borssal Yoda lelkes segítsége mellett összekevertük.

A kirándulás végeztével aztán fáradtan előszedtük az elemórzsiás táskából a májkrémet és friss cipóra kentük és megettük. Nagyon finom volt, pedig nem volt benne ipari szalonna, de még sertésbőrke sem.

Monticellói éjszaka

LDS church
Originally uploaded by ribizlifozelek

Országuti motelünk Monticellóban van. Annak ellenére, hogy Monticellót urbánus helynek tartják, motelünk országuti. Este tízkor, amikor kimegyünk Yodával fát keresni, csak a szálloda reflektorai és neonjai világítottak. Valahol a horizonton felderengett még pár lámpa, amik a következő motel reklámtábláit világították meg.

Azt terveztük, hogy Monticellóban vacsorázunk. Reggelizünk. Ebédelünk. Eszünk. Végig is autóztunk a városkán, és elhatároztuk, a
gyalogtúrára készített sülthúst esszük meg vacsorára. A városka hat egyéb lehetőséget kínált.



1. Ehettünk volna hotdogot a Shell benzinkútnál.
2. Beszerezhettünk volna hotdogot a TexaCo benzinkútnál.
3. Szerezhettünk volna csokit a szálloda pénzbedobós masinájából.
4. Vehettünk volna készételt - például hotdog hozzávalókat A Boltban.
5. Vásárolhattunk volna forróvízzel elkészíthető készételt automatából a recepción.
6. Magunkhoz vehettünk volna lelki táplálékot A Templomban.



Monticello ennek ellenére egy helyi központ. A legközelebbi város háromezres Blanding, harmincöt kilométer délre található.A legközelebbi nagyváros a nyolcvan kilométerre északra levő Moáb majdnem ötezer lakossal. Moáb és Blanding között nincs semmi. Azaz van, Monticello. Monticello annyira messze van mindentől, hogy még repülőtere is van. A kifutópálya keskenyebb, mint egy kétsávos harmadrendű út.

Turistaszezonban két pizzázó és egy vendéglő van nyitva. Most nincs szezon.

Évszázados graffiti

Newspaper rock
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az emberiség grafomán. Imádunk firkálni. Van, aki papírfecnikre rajzolgat, más házak falát rongálja. Egyik rajz szinte vonzza a másikat. Valami hasonló történt a Newspaper rocknak nevezett sziklával.

A szikla egy eldugott völgy eldugott sarkában búvik meg egy természetes kiugró alatt. Utah tele van sziklarajzokkal, falfestményekkel. Ez azonban más mint a többi.



A sziklarajzok pontos korát nehéz megítélni. Hozzávetőleges értéket adhat a közet felszínének oxidációja és a kövön tenyésző mohák, de mivel többször próbáltak élőbbé tenni egyes figurákat azzal, hogy átkapirgatták őket, ezek sem százszázalékos módszerek. A figurák stílusa alapján azonban valószínű, hogy az elmúlt kétezer évben minden erre járó kultúra, nép rajtahagyta kézjelét ezen a sziklán.



Az erre vetődő európaiak sem tudtak ellenállni a sziklának és gyorsan aláírták. Évezredek alatt mindeki hozátett valamit a kőhöz, méghozzá úgy, hogy köze sem volt az előző népekhez, talán nem is ismerte őket. Az emberöltők tucatjain átívelő folyamat azonban most véget ért. A rajz -hasonlóan a többi ilyen emlékhez- szerencsére pár évtizede védett, igaz, nem védi senki. Ott van a szurdok alján. A mai látogatók többsége szerencsére egy szomszédos eddig üres sziklára kapirgál valamit.

Ezer év múlva majd azon tanakodnak a kirándulók, mi a fene történt a huszadik században, hogy az akkori ősöknek nem volt jó az eredeti szikla.

Egy útszéli motel

Gallup
Originally uploaded by ribizlifozelek

Itt vagyunk a sivatag közepétől balra egy útszéli motelben.

A motel a szokásos szürreális nagyon kisvárosi, nagyon országuti és nagyon tisztítószerszagú valami: 30 négyzetméter szoba gardróbbal, king size ággyal, a fürdő egyik fala tükör, méghozzá az, amivel az ember intim helyzetben szembe ül. Emellett a fürdoszobát valaki felszerelte telefoncsatlakozóval, biztos nagyon fontos emberekre is gondoltak. (Ül a fontos ember, telefonál és közben nézi magát a tükörben...)

Van pici uszoda és egy közepes méretű recepciós. Kutya csak a másodikon lehet és csak az oldalajtón jöhet be, bár a recepciós mondta, este mindegy, csak reggeli alatt ne legyünk ott kutyával. Reggeli a szokásos: kávé, müzli, gyümölcs, vaj, dzsem. Nagyjábol mindegyik kőolajszármazékokból készül. Az ajtó mágneskártyás, azoldalajtó mágneskártyas, a fizetés mágneskártyás. Sajnos az ajtókulccsal nem lehet szobát fizetni. A kutya 10 dollár extra, előre foglalva összesen 55 dollár egy éjszaka. Wifi ingyen a szobákban.

Berendezés spártai, kerekasztal, iróaszal, két szék, komód, hajszárító, hűtő, mikro, légkondi, tv, ventillátor, hat lámpa (????) és egy bakelittelefon, ami mar 1966-ban elavult volt, nagy gombokkal. A bútorokat egy SZOT üdülőből selejtezték.

Nekünk teljesen jó. Yodának is tetszik, már egyszer meg is védte egy későn jövő szomszédtól a szobát. (A kép illusztáció, mi egy másik út szélén, egy másik motelben vagyunk.)

Spotted Wolf Canyon

Spotted Wolf Canyon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az I-70-es a kedvenc amerikai autópályám. A Nagy Semmiben vezet, fantasztikus tájakon, amiket fantasztikus kilátókból lehet megtekinteni.

Sokszor átautóztunk már a Spotted Wolf Canyonon, de most álltunk meg először a kanyon fölötti sziklára épített kilátóban.



1967-ben kezdék el építeni az autópályát. Addig itt nem volt semmi. Az 1700-as évek végén pár spanyol felfedező járt erre, de amint meglátták ezt a helyet, nagyívben kikerülték. Így tett a transzkontinentális vasút is. Meg minden normális ember. 1957-ben megszületett a döntés, itt autópálya fog vezetni. A mérnökök az elkövetkező tíz évben azon töprengtek, merre menjen ez az út.



A terepbejáráskor a választás a Spotted Wolf Canyonra esett. Ez legalább egy gyalog járható út volt - igaz, amikor az egyik mérnök kitárta karjait, egyszerre meg tudta érinteni a két sziklafalat.

Taperolás helyett inkább robbantgattak. A munkásokat kötéllel lógatták bele a kanyonba, úgy helyezték el a tölteteket a sziklába. 2.6 millió köbméter követ robbantottak ki és hordtak el.



A szurdokon átvezető 12 kilométeren először csak kétszer egysávos utat építettek. Ez a 12 km 1970-ben 4.5 millió dollárba került. Ma ez 24 millió dollárt ér. Az nagyjából ötmilliárd forint. Ötszázmillió egy kilométer. A szélesítés után egy milliárd egy kilométer autópálya. Tudom, a föld (szikla) biztos olcsó volt, a töltéshez helyben volt az anyag, benzinkút meg egy se épült a százhetven valahány kilométeren, de akkor is, az M7-es egy kilométere pár éve 3.2 milliárd forintból épült. Igaz, a Dunántúl az sokkal nehezebb terep, tele van fával, bokorral.

Zabpehely

Oatmeal
Originally uploaded by ribizlifozelek

Időnként a hagyományos amerikai reggelit felváltjuk modern amerikai reggelivel. Zabpelyhet eszünk.

Számomra a pehely sokáig édes szó volt, olyan képzetet keltett, mint ami könnyű, törékeny, hideg és finom - mint egy hópehely. Innen látni, hogy hópelyhet se nagyon ettem.

A zabpehely nekem annyira ízlik, hogy más dolgokkal próbálom elnyomni az ízét. Eperrel és banánnal például kifejezetten ízletes, ha maga a zabpehely ott felejtődik a banán és az eper alatt.

Zabpehely fogyasztásakor éhségünk hirtelen elillan, koleszterinszintünk csökken, életkilátásaink javulnak, mindaddig, amíg két-három óra múlva fel nem szívódik a reggeli és ekkor hirtelen űr támad a hasunkban és közel kerülünk az éhhalálhoz.

Hasonlóan járunk, ha csokis müzlit eszünk, de mennyivel édesebb, finomabb és vidámabb ez a csemege!

A párologtató tehén

Humidifier cow
Originally uploaded by ribizlifozelek

Utahban száraz a levegő. A víz csak úgy eltűnik mindenhonnan és az ember kétlábon járó recsegő múmiának érzi magát. A bőr húzódik, repedezik és virágzik a kézkrém-ipar.

Az éves átlagos páratartalom Salt Lake Cityben 34-35%. A nedvesebb hónapokban ez a szám felmehet 71-72%-ra, de csapadékos hónap kevés van.

Eddig is párologtattunk a lakásban, de most az irodába is vettünk egy párologtatót. A Tehén (a szomszéd irodában Pingvin van) a fülén ereszti ki a vízpárát bele a levegőbe. Rachel pingvinje a csőrén át párásít. A berendezés halk, egyáltalán nem hallani, hogy megy.

A mi otthoni párologtatónk viszont zúg, mint egy traktor. A marketingesek becsületére legyen mondva, kitalálták, hogy az ő ketyeréjük miért jó: mert nem látni a párát.

A régi készülék lapátja egy rács mögött van, tisztíthatatlan, hacsak nem egy kalapáccsal férek hozzá a ventillátorhoz. (Vasárnap egy kés hegyére kötött nedves papírtörölközővel kapargattam róla a port.) A tehán ventillátora viszont a pocakjában lakik.

A régi párologtatót hamarosan lecseréljük egy vaskos páraoszlopot eregetőre csendes ketyerére. Az a kérdés, a ketyere tehén legyen, röfi vagy pingvin.