CDG-2

Bevezetés: Párizs repterét Ionescu írta. Alaposan befüvezve. Miután berugott.
Aztán a kéziratot átnézte egy ôrült dizájner. Egy bolondokházából szalajtott építész megcsinálta. Aztán az egészet megtöltötték bürokratákkal és EU-konformmá tették.



A mosdóból menekülve egy hatalmas terembe léptem be. Tizen voltak benn. Ez vezetett az óceáni járatoktól az európán belüli járatokhoz.

Öten fel se néztek a beszélgetésből.

- Hova megy? - kérdezte a Hatos. Azt kellett volna mondanom, hogy Karakószörcsökre. De inkább azt mondtam:
- Budapestre.
- Tessék.

Letettem hátizsákomat az asztalra és kivettem belőle a ketyeréket. Egyedül voltm utas.
A biztonsági kapu után négy ügynök vett körbe.

- Nyissa ki a táskáját.

Kinyitottam. Ott volt az SLC-ben vett liter víz. Mindig elfelejtem, hogy az egyik ellenőrzött zónából ezt nem vihetem át a másik ellenőrzött zónába.

- Ez egy veszélyes és szigorúan tiltott dolog - mondta az egyik ügynök. Sóhajtottam, egy üveg víz valóban veszélyes dolog.
Bólogattam.
- Megissza?
- Nem.

Intett, menjek tovább. A négy ügynök eltávolodott.

Tíz útlevlékezeéő állomás volt velem szemben. Mind üres.
Öt ügymök beszélgetett. Zavartam őket.
A tizenegyedik állomásnál megláttam valakit.

Odaadtam az útlevelem.
Intett, mehetek.

Megkönnyebbülten szaladtam el. Mégse elég nagy a munkanélküliség Franciaországban.