Az Új Köztemető bejáratára rá se lehetett ismerni: a kaotikus, öt út kereszteződéséből kialakult csomópont helyét kényelmes körforgalom foglalta el. Pár méterrel arrébb viszont ismét visszaértünk a régi Kozma utcára.
A kátyútengerbe kitett hatvanas táblán még fogainkat kockáztatva nevetni se volt időnk, mert szinte azonnal követte egy ötvenes. (Ennek sok értelme volt.)
Azán megláttam az izraelita temetőt és huszonvalahány éves emlékeimet elfeledve azonnal balra kanyarodtam, be a villamosmegállóba.
Úgy látszott, a karbantartók itt véres küzdelmet folytatnak a támadó növényzettel, ami már felfalta a sinpárokat. Az egyik vágányt fel is szedték, a villamos már nem ment tovább. Lehet, arrébb emberevő liánok támadnák meg.
A gyönyörű kovácsoltvas kapu romjaiban is fennséges volt. Még a virágbolt műanyag táblája sem tudta elrontani szépségét. A csorba kapudíszek és a valamikor, valahogy letört zár, meg a vastag rozsdás lánc is illett hozzá.
- Akkor nem megyünk be - sajnálkozó pillantást vetettünk a háttérben magasodó ravatalozóra.
- Esetleg nézzük meg a másik kaput - jutott eszembe valami halvány emlék a másik bejáratról.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése