- Fizethetünk Euróban?
Teljesen költôinek szántuk a kérdést.
Eddig a travniki múzeumok kivétével mindenütt Euróval fizettünk Bosniában. A Szarajevói Múzeumban és az Alagútmúzeumban azért fizettünk helyi pénzzel, hogy fogyjon.
Arra a pénzezés kôzben jöttünk rá, hogu a Boszniai Szerb Köztársaság konvertibilis márkáján elôbb van a ciril, aztán meg a latin felirat, a bosnyák és horvát területeken pedig fordítva.
Most a helyi pénzt, a konvertibilis márkát tartalmazó erszényt V és Ribizli a szállodában felejtették: ott jó helyen van; nem költjük el.
- Sajnos csak márkában lehet fizetni - mondta a hölgy.
A legeldugottabb faluban sem volt gond az Euróval, Visegrádon eleve Euróban adták meg pár dolog árát, pedig rajtunk kívül nem sok külföldi turista volt ott, ezért is lepett meg minket, hogy Szarajevó közepén, pár lépésre a volt/jövendô városházától kellett a márka.
Egy Euró az 1.95 konvertibilis márka. Általában egy Euróért adtak két márkát és esetleg picit kerekítettek a végén. A különbség annyi volt, hogy egyes helyek elfogadtak Euró pénzérméket, mások nem.
- Egyél valami sütit, én elmegyek váltani - mondta V - közben találd ki, hogy még mit nézzünk meg! Több pénzt váltok, hátha csak azzal lehet fizetni ezután.
Én ettem egy szelet tortát, V beváltott egy kazal Eurót, amibôl aztán valamit költöttünk Szarajevóban belépôkre a zsinagógában, a Szépmûvészetiben meg késôbb vacsorára, a többit meg Mostarban eltankoltuk: Szarajevót leszámítva mindenhol jó volt az Euró.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése