A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pénzváltás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pénzváltás. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 10., vasárnap

Euróval Boszniában

Sarajevo

- Fizethetünk Euróban?

Teljesen költôinek szántuk a kérdést.
Eddig a travniki múzeumok kivétével mindenütt Euróval fizettünk Bosniában. A Szarajevói Múzeumban és az Alagútmúzeumban azért fizettünk helyi pénzzel, hogy fogyjon.
Arra a pénzezés kôzben jöttünk rá, hogu a Boszniai Szerb Köztársaság konvertibilis márkáján elôbb van a ciril, aztán meg a latin felirat, a bosnyák és horvát területeken pedig fordítva.

Most a helyi pénzt, a konvertibilis márkát tartalmazó erszényt V és Ribizli a szállodában felejtették: ott jó helyen van; nem költjük el.

- Sajnos csak márkában lehet fizetni - mondta a hölgy.

A legeldugottabb faluban sem volt gond az Euróval, Visegrádon eleve Euróban adták meg pár dolog árát, pedig rajtunk kívül nem sok külföldi turista volt ott, ezért is lepett meg minket, hogy Szarajevó közepén, pár lépésre a volt/jövendô városházától kellett a márka.

Egy Euró az 1.95 konvertibilis márka. Általában egy Euróért adtak két márkát és esetleg picit kerekítettek a végén. A különbség annyi volt, hogy egyes helyek elfogadtak Euró pénzérméket, mások nem.

Sarajevo

- Egyél valami sütit, én elmegyek váltani - mondta V - közben találd ki, hogy még mit nézzünk meg! Több pénzt váltok, hátha csak azzal lehet fizetni ezután.

Én ettem egy szelet tortát, V beváltott egy kazal Eurót, amibôl aztán valamit költöttünk Szarajevóban belépôkre a zsinagógában, a Szépmûvészetiben meg késôbb vacsorára, a többit meg Mostarban eltankoltuk: Szarajevót leszámítva mindenhol jó volt az Euró.

Sarajevo

2013. szeptember 11., szerda

A pénznek van szaga

Dubrovnik

- Szerb dínárt szeretnék váltani.

A bankos úgy nézett ránk, mintha mi romboltuk volna le Vukovárt. Vagy mi lúttük volna a hegyekből az óvárost. Vagy, mintha azok a szerbek lennénk, akiket ő kergetett el és akiknek a házában lakik. (Mert persze a horvátok is doktorálhattak volna az etnikai tisztogatásnak nevezett tárgyból.)

- Nem váltunk szerb dínárt.

- Valahol lehet váltani?

- Egész Dubrovnikban nem lehet szerb pénzt váltani.


Megjegyzés: a cseheknek meglehetősen sok oka van utálni a "ruszkikat" és azt hiszem, ez velünk magyarokkal is így van. Ennek ellenére Karlovy Varyban például úgy állnak bosszút az oroszokon, hogy mindent megtesznek kényelmükért, cserében pedig a turisták otthagyják a pénzüket.

Dubrovnik

2012. június 12., kedd

Koronázás


Wells Fargo

Mivel már nincs közvetlen járat az Egyesült Államokból Budapestre és Yodával macerás átszállni Európában, kerülőúton megyünk nyárra haza. Megismételjük a Yodüsszeiát, csak visszafele és remélhetőleg gördülékenyebben.

Salt Lake Cityből elrepülünk New Yorkba, majd öt órányi pisiszünetet követően megyünk Prágába. Prágában lesz pár óránk,15, aztán felszállunk egy hálókocsira és meg se állunk Budapestig.

Lehetett volna korábbi vonatra is felszállni, de hálókocsival kényelmesebben utazunk, van benne zuhany, meg ilyesmik. Előtte meg sétálunk egyet Prágában és eszünk egy knédlit.

A knédlievéshez és ahhoz, hogy betaxizzunk a reptérről a belvárosba, szükségünk lesz cseh koronára. Nagyjából száz dollár értékű cseh pénzre gondoltunk. Ha marad, elköltöm visszafele.

Cseh koronát többféleképpen lehet szerezni:

- Prágában. Bankban vagy jó pénzváltónál. Ennek az a hátránya, hogy a repülőtérről korona nélkül nehéz eltaxizni a pénzváltóig. Természetesen lehet Euróval fizetni (amíg van) és bízni abban, hogy a taxis nem aznap akar meggazdagodni.

- Prágai reptéren automatából pénzt felvenni. Ez nagyjából olyan, mintha az egyik vesénkkel fizetnénk. Az árfolyam jó, de a bankkártyadíj úgy tíz dollár. Azaz ebben az esetben 10%.

- Prágai reptéren legális pénzváltónál. Ez nagyjából olyan, mint cigarettát sodorni a bankókból.

- Venni Salt Lake Cityben. Ez olyan, mint az első és a második lehetőség összekombinálva.

Azért bementünk a legközelebbi bankba és megkérdeztük:

- Tudunk cseh koronát venni?

Tudom, kretének vagyunk és kínozzuk a bankárokat.

- Tessék? - igyekezett értelmesnek tünni az alkalmazott, majd kollégájához fordult:

- Külföldi pénzt vennének. Hogy kell azt csinálni?

A kolléga arcáról meg lehetett volna festeni a Tanácstalanság Szobrát.

Egy idősebb kolléga közbeszólt:

- A központi egységünkben foglalkozunk a külföldi pénzekkel. Felhívjuk őket telefonon, ha nincs, megrendeljük és ott felvehetik a pénzt.

A kettes számú kollégára hárult a telefonálás nehéz és felelősségteljes feladata.

Természetesen nem volt cseh korona, de 2-3 napon belül szereznek. Az árfolyam pont tíz százalékkal volt rosszabb, mint a Prágai reptéren. Ezek után egyszerűbbnek látszott megvenni itt a pénzt. Ha már a bank olyan kedves, hogy valahonnan a világ végéről elrepít nekünk száz dollárnyi koronát és még telefonálnak is nekünk, hogy megvan a pénz. Emellett pedig feledhetetlen kabaréval is szórakoztattak minket a légkondicionált bankfiókban, miközben kinn 32 fok volt. A bolondnak is megéri.

A kettes számú kollége bediktálta adatainkat a központnak.

- Vezetéknév Ri..., Rib..., Ribiz... Akkor inkább mondom a számlaszámot.