A postás vize

Meleg van.

38 fok. Árnyékban.

Olyan meleg van, hogy a gyíkok napozás közben ráolvadnak a kőre.

Annyira száraz a meleg, hogy amikor Yoda pisil, a víz nem éri el a talajt, hanem elpárolog közben.

Sok postásautóban pedig nincs légkondi, csak a menetszél hűti őket, már ha menetszélről lehet beszélni egy harminccal alig cammogó doboz esetében.

Olvastam az újságban, hogy egy nyolcéves fiú hűtőtáskában tett ki vizet es Gatorade-et a postásnak.

Amikor aztán közeledett a postás, aki mindig leparkol az utca végén az árnyékba és a levelekkel a kezében végigjárja az utcát, előkaptam egy hűtött vizet és a megkérdeztem, kéri-e.

Kérte és nagyon örült.

Közben eszembe jutott, hogy otthon a postás ugyanezt bicajjal csinálja hasonló melegben. Aztán az is eszembe jutott, hogy nagyszüleimtől időnként a mi postásunk is kapott védőitalt, egy fröccsöt vagy egy pohár vörösbort. Az is eszembe jutott, hogy voltak napok, amikor sok-sok védőitalt kapott és óvatos duhajként már csak tolta a bicajt.

Szóval, sehol se egyszerű postásnak lenni. Itt hőgutát kap, nálunk meg hőgutát és májzsugort. De legalább a magyar postásnak van lehetősége edzeni.