Július 4-én olyan történt, mint még - utahi tartózkodásunk alatt -soha: nem jött a szemetes. Ilyen nagy ünnep július 4. Még a közszolgátatások is az ünnephez idomulnak.
Városkánk, South Salt Lake, az összes amerikai településhez hasonlóan felvonulással ünnepelt. Mivel még sose voltunk Utahban függetlenség napján, elmentünk megnézni, milyen is ez. Washingtonban egyszer már voltunk ilyenkor, ezek után South Salt Lake-et is meg kellett nézni.
A felvonulás tömören: érdekes volt. Bôbeszédûbben fogalmazva: egyszer meg kellett nézni. Volt itt minden, óriási teherautó, tűzoltóautó, rendőrautó, mentőautó, polgármester, polgármesteraspiráns és gyerekkel felszerelt politikus (Kindred, 5-ös választókörzet).
A vonuló járművekból cukorkával bombázták a szájtáti tömeget, kisgyerekek cikáztak és gyűjtötték a lövedékeket.
Üdítő változatosságként az iskolások fordítva cipelték táblájukat, hogy véletlenül vagy direkt, én nem tudom.
Aztán megjelent a lényeg, a népes helyi óceániai kisebbség, hawaiiak és samoaiak, természetesen fűszoknyában, de sajnos csak a fiúk jöttek el és a lányok otthon maradtak.
A vonuló járművekból cukorkával bombázták a szájtáti tömeget, kisgyerekek cikáztak és gyűjtötték a lövedékeket.
Üdítő változatosságként az iskolások fordítva cipelték táblájukat, hogy véletlenül vagy direkt, én nem tudom.
Aztán megjelent a lényeg, a népes helyi óceániai kisebbség, hawaiiak és samoaiak, természetesen fűszoknyában, de sajnos csak a fiúk jöttek el és a lányok otthon maradtak.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése