2017. július 22., szombat

Tábori tolvaj


I'm small but I can eat more...

Pici mozgás észleltem szemem sarkából.

Valami mocorgott a táborhely szélén.

Mozgott a szemeteszsák.

A chipmunk kétpofára zabált, miután kirágta a zsákot.

Önfeledten, boldogan, teljes erőből evett.

Amíg meg nem mozdult a Mester. A pici lény erre nekiiramodott és talán most is úgy szalad, hogy talán enni is elfelejtett. Na jó, az talán nem.



1 megjegyzés:

Boston2 írta...

Miután hazaköltöztem, lett egy macskánk.
Az utcán találtuk nem messze, szívszaggatóan nyávogott. Megfogtuk, hazavittük, pár napig elég megszeppent volt, addig a helyi Facebook csoportban posztoltuk a fotóját, hátha valaki elvesztette (és titkon nagyon reméltem, hogy nem jelentkeznek érte).
Aztán rájött, hogy nálunk milyen jó helye lesz és mára teljesen a saját felségterületének tekinti a lakást és a kertet.
Imádnivalóan szép és bújos cica, de egy sötét oldala is van: lop. Kaját lop, bármit, amihez hozzáfér, a kis csokiegérkéket, amiket feleségem fotózáshoz használt dekorációnak, félig csomagolással együtt fogyasztja, a zsemlét zacskóstul is elhurcolja, a kiolvasztani tálba kitett fagyott csirkemellel elrohan... elég egy fél percig kaját őrizetlenül hagyni, ő megtalálja és azonnal nekilát.
Legutóbb épp csak egy málnaszörpöt csinálni mentem a konyhapulthoz, miközben egy kettévágott kiflit tettem a tányéromra, vajazásra készen, mikor egy huppanást hallottam és azt láttam, ahogy Dormi (iszonyú hangosan és folyton dorombol, erről kapta a nevét) szájában a kiflivel elrohan... :D