Reggel Provo sokkal nyugodtabb képet mutatott, mint az este. Pár eltévedt turista kóválygott az utcákon és néhány fagylaltmámorban fetrengő mormon botorkált hazafele.
Az enyhén másnapos hangulat is rásegített a provói mediterrán érzésre.
Kostolás folyamatban, csendet kérünk. Az ilyen tábláknak nem tudok ellenállni. Főleg, ha egy csokoládébolt bejáratára van kitéve a tábla.
Előző este a csokoládéfogyasztás templomában óriási tömeg volt. Most a terem kongott az ürességtől.
Sokat vártam a kostolótól. Több gourmand, csokoládé- és ételszakértő mondta, hogy Utah csokoládénagyhatalom. Mert csokoládé az egyetlen élvezeti cikk, amit lehet fogyasztani. Így a csokoládénak igazi kultusza támadt mostanában. A utahi csokoládésok elviszik a legjobb csokoládéknak járó díjakat a nemzetközi csokoládékostolókon.
- Van egy kutyánk. Kostolhatunk kinn?
Erre megterítettek a kertecskében - egy növényekkel beültetett sikátorban -. Mi pedig kettéoszlottunk. A "csapat" egy része a Mesterrel maradt, míg a másik kostolt. Ezután a kosoló kivonult és megismételte a kostolást a Mesternek.
- Hallgassuk meg, mit mond a csokoládé! - mondta a csokoládé-mester, egy preciziósan, atomollóval fodrászolt szakállas, konszolidálódott hippi.
- Emeljük a fülünkhöz és hallgassuk a melódiáját! Mit énekel?
Ribizli ekkor ellopta a show-t.
- Azt, hogy EGYÉL MEG, EGYÉL MEG!
Miután a fickó kivakarta magát az asztal alól és meg tudott szólni a nevetéstől, megpróbált visszatérni a komoly csokoládékostoláshoz.
- Törjük ketté és hallgassuk meg, hogy roppan! Minden csokoládénak más hangja van.
Aztán szagoltuk a csokit, melengettük és a végén a szánkba is vettük. Sőt, meg is ettük a csokit! Mind a hatfélét.
Ekkor a csokoládémester elővett egy kis üveget vörös folyadékkal és töltött belőle egy gyűszűnyit.
- Ezt kostoljátok meg!
Gyanakodva néztem a kupica valamire.
Megszagoltam: Eper, édes, szúrós, mosolygós eper.
Megnyaltam: Eper. Édes. Szúrós. Finom. Tavaszi. Szokatlan.
- Mi ez? - néztünk áhítattal a csokoládék urára.
- Ecet. Speciális eperecet.
Már láttam magam előtt, ahogy szódavízzel eperecetet hörpölgetek a teraszon és közben néha hanyagul leírok egy két mondatot és hajam meglobban a szélben.
Aztán magamhoz tértem. Jórészt kopasz vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése