2018. július 9., hétfő

Ecetkostoló


Provo

Reggel Provo sokkal nyugodtabb képet mutatott, mint az este. Pár eltévedt turista kóválygott az utcákon és néhány fagylaltmámorban fetrengő mormon botorkált hazafele.

Az enyhén másnapos hangulat is rásegített a provói mediterrán érzésre.

Provo

Kostolás folyamatban, csendet kérünk. Az ilyen tábláknak nem tudok ellenállni. Főleg, ha egy csokoládébolt bejáratára van kitéve a tábla.

Előző este a csokoládéfogyasztás templomában óriási tömeg volt. Most a terem kongott az ürességtől.

Sokat vártam a kostolótól. Több gourmand, csokoládé- és ételszakértő mondta, hogy Utah csokoládénagyhatalom. Mert csokoládé az egyetlen élvezeti cikk, amit lehet fogyasztani. Így a csokoládénak igazi kultusza támadt mostanában. A utahi csokoládésok elviszik a legjobb csokoládéknak járó díjakat a nemzetközi csokoládékostolókon.

Chocolate

- Van egy kutyánk. Kostolhatunk kinn?

Erre megterítettek a kertecskében - egy növényekkel beültetett sikátorban -. Mi pedig kettéoszlottunk. A "csapat" egy része a Mesterrel maradt, míg a másik kostolt. Ezután a kosoló kivonult és megismételte a kostolást a Mesternek.

Chocolate

- Hallgassuk meg, mit mond a csokoládé! - mondta a csokoládé-mester, egy preciziósan, atomollóval fodrászolt szakállas, konszolidálódott hippi.

- Emeljük a fülünkhöz és hallgassuk a melódiáját! Mit énekel?

Ribizli ekkor ellopta a show-t.

- Azt, hogy EGYÉL MEG, EGYÉL MEG!

Chocolate

Miután a fickó kivakarta magát az asztal alól és meg tudott szólni a nevetéstől, megpróbált visszatérni a komoly csokoládékostoláshoz.

- Törjük ketté és hallgassuk meg, hogy roppan! Minden csokoládénak más hangja van.

Aztán szagoltuk a csokit, melengettük és a végén a szánkba is vettük. Sőt, meg is ettük a csokit! Mind a hatfélét.

Chocolate

Ekkor a csokoládémester elővett egy kis üveget vörös folyadékkal és töltött belőle egy gyűszűnyit.

- Ezt kostoljátok meg!

Gyanakodva néztem a kupica valamire.

Megszagoltam: Eper, édes, szúrós, mosolygós eper.

Megnyaltam: Eper. Édes. Szúrós. Finom. Tavaszi. Szokatlan.

- Mi ez? - néztünk áhítattal a csokoládék urára.

- Ecet. Speciális eperecet.

Már láttam magam előtt, ahogy szódavízzel eperecetet hörpölgetek a teraszon és közben néha hanyagul leírok egy két mondatot és hajam meglobban a szélben.

Aztán magamhoz tértem. Jórészt kopasz vagyok.

Provo

Nincsenek megjegyzések: