Az Antilope-szigeten tavasszal jó túrázni. Még nincs meleg és a bölények se olyan idegesek, mint nyáron és még nem keltek ki azok a miniatűr legyek, amik egy harapással véres húscafatokat marcangolnak ki az ember szabadon levő testfelületéből. Az ártalmatlan, de undorító pici legyecskék se keltek még ki, amik a sirályok fő nyári eledele.
Rövid sétát választottunk, amíg a szebbik Ribizli lefutott száz kilométert a szokásos ultrafutásán a szigeten.
A Nagy-Sós-tóban levő Ladyfinger-félszigetet és a végén levő Egg Island-et már többször kinéztem, de eddig valamiért mindig kimaradt. Most leparkoltunk az üres parkolóban és elindultunk.
A lady finger szó piskótát jelent, de katonai argóban lehet gyutacs is. (Ez utóbbit egy obsitos diáktól tanultuk, aki nem ismerte a szó másik jelentését. Mi pedig az egyiket. Nincs ebben semmi rossz: én sose ismernék fel egy gyutacsot.) Argóban a lady finger mást jelent. Gargantuai étkezések után Lucullus és haverjai torkukon ledugott ujjukkal csináltak helyet a desszertnek. (Képzavar.) Na, ezt hívják lady fingernek.
A félszigetnek ezen jelentések egyikéhez sincs köze. Szerintem a félsziget a kilátóból megnézve valóban egy kecses női ujj alakú - magas vízállásnál. Most a szárazság miatt a félsziget nem épp kecses.
A kilátóba egy sziklalabirintuson át vezetett az út. Néha mászni kellett, de csak kicsit. Pont annyit, hogy érdekes legyen a séta.
A kilátás egyre szebb lett. Körben kitárult a horizont és láttuk a hegyeket, a Stansbury-szigetet és a tavat. Az egyik első európai a tó partján azt hitte, kiért a Csendes-óceánhoz. De tévedett...
Idén késett a tavasz, de itt, a szigeten már megjelentek az első virágok. Ez azt jelenti, hogy a szárazföldön két hét múlva fognak kihajtani az első vadvirágok.
A kilátóból óvatosan leereszkedtünk a partra. Közben láttunk pár gerendát, amik a 19. század végéről maradtak itt. Akkor próbálkoztak pár bánya nyitásával. Épült hozzájuk kikötő is. Ezekből mára szinte semmi se maradt.
Gyorsan leértünk a partra. Itt a kiszáradt tófenéken mentünk a Tojás-sziget fele.
Szivesen kimásztam volna a szigetre, de védett madárrezervátum, ezért csak a tábláig mentünk, pedig Yoda biztosan élvezte volna a madárkák figyelmét.
A mostani partvonalat követve igyekeztünk vissza a parkolóba. Felnézve a kilátóra észrevettünk két másik embert. Megállapítottuk, hogy meglepően zsúffolt az ösvény.
Láttunk pár sárosabb helyet, de szerencsére most nem kellett átkelni egy dagonyán sem. Persze akik a lábnyomokat hagyták, nem voltak illyen szerencsések.
Yoda szokásához híven ismét talált egy kupac bölényszart és én szokásomhoz híven megkértem, hagyja békén.
Egyikünk se értette, mi baja a másiknak.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése