
- Az nem egy teherautó?
- De! Jelöljük meg! - javasolta Puppey.

Nem teljesen világos, hogy mit akartak vele itt kezdeni. Azt hallottam (olvastam), hogy a hadsereg 2010-ben leselejtezte és az Antilop-szigetnek adományozta, ahol nem tudtak vele mit kezdeni.
Pedig telefon is volt benne.

A szigeten leltárba vették a teherautót, leparkolták és igyekeztek elfelejteni.
Nekem rettenetesen tetszett a kézzel, mechanikusan nyitható szélvédő, ami ma is egész könnyedén nyílt, csakúgy, mint a tekerős ablakok és minden más, ami mechanikusan működött.

Minden tip-top volt, csak a kormányt ette meg a nap.

A műszerfalra ragasztott táblázatból kiderült, hogy ezt a járgányt nem felelőtlen száguldásra építették, hanem megfontolt cammogásra, országúton hatvannal, jégen 16-tal.
Teljesen az volt az érzésem, hogy ha kellene, eljönne egy szaki, betenne egy új akkumulátort, egy kis üzemenyagot, megkocogtatná a műszereket és pöccre indulna és azonnal anyagi csődbe juttatná azt, aki meg akarná tölteni a háromszázhatvan literes üzemanyagtartályt.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése