- Harap a kutyus? - kérdezte rémülten a bölény Puppeyra meredve.
- Nem bánt? Biztos? - majd az aggódó bölény elügetett.
Na jó, majdnem így történt.
A lényeg, hogy megint láttunk bölényt az Antilop-szigeten.
De hogy kerültek ide a bölények?
Mert amikor az európaiak ideértek, a szigeten egy bölény se volt.
Amikor a tó másik oldalán tönkrement a Lake Point nevű fürdőhely, pár befektető elhatározta, hogy egy lakóparkot épít a helyére édesvizű kutakkal, gyümölcsösökkel, parkokkal, ligetekkel és bölénycsordával.
Azt, hogy egy lakóparkhoz miért kellene bölénycsorda, amit gyorsan be is szereztek Montanából.
A fasorokat, gyümölcsösöket és ivóvizet nehezebb volt megszerezni és a leendő vevők hittek az ősi sziú népdalnak, miszerint bölény mellett nem jó lakni, úgyhogy ez a terv is füstbement.
A befektetők ott maradtak pár ideges bölénnyel, amiket végül megvett az Antilop-sziget tulajdonosa.
Akkoriban a bölényt felesleges úri huncutságnak tartották és a csordát arra használták, hogy az úri közönsége halomra lőhesse őket.
Volt, hogy az ötszáz bölényből a vadászat végére ötven maradt.
1923-ban a filmesek is megérkeztek és a Covered Wagon című film bölényvadász jeleneteit itt forgatták. Valódi bölényekkel és valódi vadászattal.
A rendező mondta is, hogy teljesen felesleges a filmhez lelőtt hét bölény miatt aggódni, az összeset le kellene lőni, mert semmire se jók, csak eleszik a füvet a tehén elől. (Pár évtizeddel később kiderült, hogy a bölény mégis sok mindenre jó, génjei miatt, húsa miatt, meg ilyesmik. Idővel rengeteg mindenről kiderült valami hasonló, csak akkor már késő volt.)
A vadászatok és a film is hozzájárult, hogy a megmaradt bölények védettséget kapjanak és a sziget egyik nagy látványosságává válljanak.
A bölények pedig köszönik, ma is jól vannak a szigeten.
Amikor Puppey vagy Yoda nem akarja őket szétcincálni.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése