A Fehérpalota

- Ez... ez egy bordély volt? - kérdeztem óvatosan a nyílt napon az egyik idegenvezetőt.

- Háááát ... - felelte óvatosan - a házat eredetileg Fehérpalotának nevezték, de utána úgy hívták egy időben, hogy Gyönyörpalota.

Erre csak bólogattam.

Az épület külseje szögesen eltért belsejétől.

Belülről az emeletbe beépítettek egy mediterrán utcát egy utcai bárral.

Meglepő módon a hatvanas évekbeli dekorhoz se a mostani tulajdonos (egy ügyvédi iroda), se a korábbi tulajdonosok nem nyúltak.

Megmaradt a szökőkút, a festmények, a belső utcácska, minden.

- Tiszta Las Vegas - morogtam magamban miközben a tetőteraszon levő medencét nézegettem.

Valószínűnek tűnt, hogy az épület fénykorában másféle medencéket nézegettek itt.

- A festményeket egy magyar festő festette.

Azt hittem, rosszul hallok.

Az egykori hálószóbákat (hehe, lehet, nem hálni jártak oda) méretes, mediterrán tájakat ábrázoló falfestmények borították.

Tüzetesebb vizsgálat után (Korfu?) észrevettem, hogy minden festményen bólogat egy-két olajkút. (Fenti kép, jobboldal, középen.)

Az egész ház teljesen bizarr volt.

- Mi volt a magyar festő neve? - kérdeztem.

- Nem tudom, nem találtunk erről információt.

- Lehet, hogy Anonymus festett is - morogtam magamban, de aztán megtaláltam a festő aláírását.

Ha valaki elolvassa vagy tudja, hogy kicsoda, remélem, megosztja velünk.