
- Baaaaaa....sssszus, Mókuska, minek rágtad szét a hűtőegység vízvezetékét?
- Mert éhes voltam, érted, ÉHES, mert csak naponta kétszer adtál enni!

Szóval a szélvihar letépte az ereszt és szétcincálta a swamp cooler ponyváját. Valamennyit meghagyott belőle, a többi ki tudja hova lett. (Most egy közeli vagy távoli szomszéd biztosan csodálkozik, hogy került a kertjébe egy nagy ponyva.)
A mókus meg szétrágta a vízvezetéket, ami három helyen spriccelt az égbe.

Szerencsére Mókuska rendes volt és pojt az eresz fölött és a napelem alatt rágta szét a vezetéket.
- Kivágom és toldalékolom - magyaráztam Mókuskának, aki kezdte érezni, hogy nőnek a fogai.
Gondosan kitettem a szerszámokat és alkatrészeket a tetőre, amik vezényszóra kezdtek csúszni lefele.
Az egész szerelés leghosszabb szakasza a két-három centis és öt milliméteres alkatrészek kikeresése volt a fűből, miközben magyarul tanítottam Mókuskát.
Aztán összeraktam és eresztett, mint a Titanic a jéghegy után.
Nem csúszott be, aminek be kellett volna csúsznia, pedig lezsíroztam a végét, mint politikus a közbeszerzést.
Megint szétszedtem és megint és újra, közben fáradhatatlanul tanítottam Mókuskát.
Ekkor már működött és csak alig csöpögött
Ősszel kicserélem az egész vezetéket. Addig jó lesz, ha Mókuska szét nem rágja.

1 megjegyzés:
Azt hittem, valamelyik lecsúszó szerszám hókon vágja Mókuskát, de nem. 😀
Megjegyzés küldése