
- Menjünk vadvirágokat nézni! - mondtam Puppeynak, aki csodálkozott.
- A kertben is vannak virágok....
- De ezek a hegyekben vannak.
- Fák is vannak?
- Akadnak. Sziklák is vannak.
Ez eldöntötte a kérdést. Menünk.

Felmásztunk a város fölé.
Az elmúlt napok viharai kitisztítottak minden szemetet a levegőből és a kilátás tökéletes volt.

A virágok pedig nyíltak.

Itt, a tavaszi esők után mindenütt virágba lehetett botlani.

Puppey is lelkes volt. Ő katalogizálta és meg is jelölte kedvenc virágait.

Amikor felértünk a gerincre, onnan megláttuk a City Creek Canyont.

Már ezért megérte feljönni.

Innen látszott, hogy szárazság van: a fű se volt mindenütt zöld és még csak május közepén járunk.

- Az el akar hervadni - jegyezte meg Puppey és azonnal gyakorolni kezdte az irrigációt.

- Megnéztünk mindent? - kérdezte ekkor a fiatalúr - ebédre haza kell érni!
- Miért?
- Hogy tudj nekem ebédet adni.
Ha ebédet nem adtam volna, ez a túra hosszabb lett volna.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése