Halls Crossing

Szerettem volna úszni egyet Halls Crossingnál, szemben a bullfrogi stranddal.

Itt majdnem mindig jó az idő.

Most majdnem volt: beborult és q hűvös szél elfújta a fürödhetnéket.

Még nem tudtuk, ez a szél havat is hozott nagyobb magasságokba.

Jó lett volna itt fürdeni: amikor nem jár a komp, Halls Crossing sokkal nehezebben megközelíthető, mint a Colorado (Lake Powell) másik oldalán levő Bullfrog.

Ilyenkor Halls Crossing mindentöl messze van.



Bullfrogban ehhez képest nagy élet volt, amikor négy éve ott voltunk a lakóbusszal.

Senkit se láttunk.

Talán kihalt az emberiség?

Hajók se úsztak a vizen. Nem táborozott senki a kempingben. A bolt ajtaján rögtön jövök táblát zörgetett a szél.

Türelmesen vártunk egy, a gázfőzőn elkészített kávét hörpölve.

A boltos idővel előkerült:
Csak nem romlandó holmink van - szabadkozott.

Sajnos a csoki is romlandónak számított. Volt ehetetlenül sós keksz és ehetetlenre száradt csokis keksz.

Nekem semmi? - lebegtette meg füleit Yoda.
Semmi.
Akkor menjünk.

Mentünk.

Víz a Coloradóban

2013-ban voltam utoljára Hite mellett (felett) a Coloradónál.

Akkor a mostaninál is nagyobb volt a szárazság. Sajnos most se vagyunk kinn a vízből.

2013



2017

Strand Bullfrogban

- Arra van a strand! - egy homokos út vezetett le a strandra egy virágokkal és virágzó mediterrán bokrokkal körülvett parkolóból. A parkoló és a mosdója olyan szép volt, hogy az utóbbi ablakáról készült fotót meglehetősen népszerű lett a flickr-en.



Elindultunk. Csak pár üveg vizet vittünk magunkkal a vízhez menet.

A négyautónyi homokos út nyugodtan ereszkedett a tóhoz. Hosszú volt és napos. Nem tudom, milyen lehet itt lemenni, amikor nyár van és a tó maga 27 fokos. Azt hiszem, Guantanamón humánusabb kínzások is vannak.

Messze volt a tó. Meleg volt. Mire leértünk, már nemcsak Yoda húzta az orrát. Nagy volt a strand, na.



A tó - a Colorado - viszont innen még szebb volt és még csábítóbb: hajózzunk le a Glen-kanyon gátig. Vagy fel Hitéig. Vagy bárhova.



- Hajózni lehet, mondta a Mester, miután megáztattam lábam az ivóvíz hőfokú tóban - De ugye nem megyünk vissza gyalog?

Hívtuk a szállodát, hogy ide eljön-e a minibusz. Eljött.

- Nem kell gyalogolnod - nyugtattuk meg az aggódó Yodát.

- Na azárt - mondta a Mester.

Sziklaséta

- Menjünk - mondta Yoda. Nagyon fellelkesítette a Mestert, hogy reggel a lakóbusz ablakából egy nyulat látott. Most meg akarta nézni a közeli sziklákat, hátha nyúlból vannak. 

A reggeli séta alkalmával láttunk egy lakóbusz mellett egy ösvényt, ami bevezetett a sivatagba. Erre mentünk. Erre csak kaktuszok nôttek, de nem voltak tappancsba beakadó tüskék. 

Az ösvény hirtelen vízmosássá alakult és olyan lett, mint egy finom porral borított út. A vörös homokkô pora nagyon ragaszkodó valami. Öt éve voltunk Monument Valleyben és még mindig találok az autóban az ottani porból, ha nagyon keresek. 

A vízmosás fantasztikus virágok között kanyargott. Bullfrogban most volt tavasz. 

A homokos-agyagos felszín hirtelen változott meg. Teljesen kopasz, gömbölyû sziklák emelkedtek ki a földbôl. Ezekre mindig sokkal könnyebb felmászni, mint le, de az itteni dombol lankásak voltak és így csábítottak, hogy nézzük meg a kilátást. Egy baj volt: minden egyes domb  elôtt volt egy nagyobb domb, ami szebb kilátással várt. 

A sokadik dombtetôrôl végre megláttuk a tavat. Ott kéklett messze a vörös sivatagban. Gyönyörû volt. 

Yodát ez és a közeli hajóparkoló is hidegen hagyta, inkább lefeküdt a vörös sziklára és melegedett.  Látszott, a nyúlhiány ellenére elégedett a világgal. 

Rövid lihegés után a Mester felnézett:

- Nincs nyúlból a hegy.  

Bólintottam. 

- Nincsenek fák. 

Bólintottam. 

- Nincsenek szögletes sarkok. 

Bólintottam. 

- Vacsora lesz?

Bólintottam. 

Bullfrog

Amikor felvetettem, hogy menjünk Bullfrogba, egyedül Yoda támogatott és ô is csak azért, mert azt hitte, ott majd lehet békát vadászni. 

Bullfrog nagyjából 180 km-re található Goblin Valleytôl a Lake Powell partján.

Bullfrog annyira se település, mint Hanksville. Bullfrog igazából egy marina (azaz két marina), egy szálloda (a hotel fotóját tessék a fenti képen megkeresni) és ennek kiszolgálólétesítményei. Van itt két benzinkút (egy autóknak és egy hajóknak), két bolt (egyik zárva, a másik nyitva) és pár ház, ahol a személyzet lakik.

Bullfrogban az igazi üzlet a lakóhajózás. Bullfrog úgy is hirdeti magát, mint a világ lakóhajófôvárosa. Szerintem nem valószínû, hogy a szlogen kitalálója valaha is látott egy fôvárost. Esetleg Pierret Dél-Dakotában.

Az azonban igaz, hogy itt több a lakóhajó, mint az állandó lakos. Annyi a lakóhajó, hogy nem is igazán férnek el a tavon és kicsordulnak a partra és még a jó száz kilométerre levő Hanksvillebe is jut belôlük.

- És mit fogunk ott csinálni?

- Átkompolunk Halls Crossingba. 

- És ott mi van?

- Hall olyan, mint Bullfrog, csak kisebb. 

- És ott mit csinálunk?

- Elmegyünk onnan. 

A terv mindaddig tökéletes nem volt, amíg az út mellett észre nem vettünk egy táblát:

"Ezen a hétvégén nem jár a komp".

A Colorado felett

- Hol a folyó?
- Ebben nincs víz!
- Belepisiljek? - ajánlotta fel szolgálatait a Mester.



Hite felett álltunk egy kilátóban, pár száz méterrel alattunk volt a Colorado. Vagy a helye.

- Lehet, pont alattunk van a folyó.
- Nem fogok kihajolni.

Kisétálltunk a sziklaszirt végére.
Onnan már látszott a kanyon mélyén kanyargó folyó.

Csend volt. Nem voltak autók. Nem voltak emberek. Nem volt zaj. Csak csend. Sziklák. Végtelen.



- Menjünk - mondta Yoda.
- Sietünk?
- Itt egy fa sincs.