Katonafalat

- Ez ehető?

A reciklált papírdoboz sok mindennek kinézett, egy ehető dolgon kívül.

Barnás volt és egyszerű.

- Ebben étel van.

- Étel?

- 5 évig jó.

- Öt?

- Legalább.



- Akkor tartósítószer van benne, nem étel.

- Csírátlanítva van. Kalória van benne, nem tartósítószer.


Legyintettem. Nem tartozom azok közé, akit zavarnának a tartósítószerek. A szürke papírdobozok azonban nem látszottak ehetőnek.

A dobozokból zacskók kerültek elő.



- Ezt a katonák eszik - ez se volt egy jó érv. A katonák képesek olyan helyekre menni, ahol lőnek. Ráadásul kis szürke dobozok tartalmát is megeszik.

- Ezt az ételt az amerikai űrhajósoknak találták ki.

- Nem is repülnek most - gondoltam, majd szuggeráltam a zacskót.

MRE - Meal Ready to Eat - olvastam. Hidegen is fogyasztható.
Felsóhajtottam, minden étel fogyasztható hidegen, talán a forró teát leszámítva.

Kibontottuk az első zacskót: déli marhahúsos bab. Amint feltéptem a csomagolást, szinte hallottam, ahogy mexikói zene árad ki a dobozból, szombrérók repkedtek, bajuszok libbentek és a bab illata bekúszott a lakásba.



- Ennek jó szaga van! - hültem el.

Nem volt sok étel a zacskóban, de nagyon jó illata volt. Ráadásul jól is nézett ki.

A másik zacskóból olaszos ennivaló került elő. A makarónit ugyan felaprították zacskózás előtt, de ennek ellenére ebből a zacskóból is kihallatszottak a Keresztapa melódiái.




Az ízük is jó volt. Laktatóak. Annyira, hogy a 15 éveig jó szendvicset ki se bontottuk. Eltettük későbbre. Egy évtized múlva nekilátunk.