Picúr kirándul

- Vau.

Olvastam tovább.

- Vau.

Tovább olvastam. Anthony Bourdain jól ír. A Kitchen Confidential pedig remek olvasmány.



- Vau.

Nyugodt és egyben sürgető, kérő vau volt. Nem "itt a postás, együnk bicajt" tipusú riadó, hanem figyelemfelhívó.

- Vau.

Kávé megvolt. Reggeli megvolt. Rövid séta megvolt. Mi lehet ez?

- Vau.

Becsuktam a Kindlét és megnéztem Picúrt.

- Vau - farkcsóválás majd újabb vaú.

- Mi van Picúr?

- Vau.

- Menjünk sétálni megint?

- Vau. Vau.

Vasárnap van - kaptam észbe. Ilyenkor Picúr kirándul.

- De pórázon jössz. A végén még megeszel egy vaddisznót vagy kipucolsz egy kukát.

- Vau.

- De nem tudom, merre menjünk - Picúr azonban vitt. A falu pillanatok alatt eltünt a távolban Gyümölcsösökben, elhagyott gyümölcsösökben, kaszálók, rétek között jártunk. Picúr láthatatlan ösvények felismerhetetlen elágazásai között választott rutinosan. Már nem sok fogalmam volt róla, merre járunk, amikor hirtelen hazaértünk. Picur boldogan berohant a kertbe, leült és azt mondta:

- Vau.