Várbazár II - Ahova Ferencjóska is gyalog járt

- Nagyon szégyellem magam, nincs apróm, nem tudnak egy ezrest felváltani? - toporgott a jólöltözött hölgy a WC előtt.

Nem tudtunk. De meghívtuk.

Erre a WC-re meg kell hívni az embereket. Tudom, ha jönnek majd vendégeim külföldről, el fogom őket hozni ide, hogy ők is részesülhessenek ebben az élményben.

A "retyó" bejárata olyan volt, mintha a Marsra vivő első űrhajó bejáratában álltunk volna. De, hogy nem odaigyekeztünk, azt a fizetőautomata igazolta.

A várkerti ketyere a mindenkori kormány leányálmát testesítette meg: egy eurót százötven forintnak tekintett. Ha én így válthatnék hivatalosan pénzt, rokonságom is hetedíziglen nyugdíjba mehetne egy év alatt.



Az is látszott, hogy a wécésnénipótlót nem egy bevándorló látta el feliratokkal, az "only coin" felirat gyanusan magyarosnak látszott.

Az pedig már a fafkai ábrándok netovábbja olt, hogy a ketyere nyugtát adott a pisilésről.



A belétető után a világ legmodernebb mosdójába léptünk be. Csak ámultam és hadonásztam, mert az energiatakarékos berendezés mindenáron sötétbe akart borítani és ezt nem akartam hagyni.



Létni akartam. Látni akartam, hogy elolvashassam a piszoárok fölé illesztett történelemleckét. Elvégre a férfiember képes a multitaskingra, egyszerre tud olvasni, piszoárt használni és hadonászni... Azaz...

Várbazár I - A séta

- Ez itt L. Simon László Államtitkár Úr helye - mondta az őr csupa nagybetűvel, mielőtt beléptünk volna a liftbe.

Körülnéztem az üres garázsban, majd ránéztem a fél Zsebibaba méretű autóra, majd a parkolóhelyre, ahol semmilyen jel nem utalt arra, hogy valakinek (Valakinek) ezt a helyet lefoglalták már.



- Holnap jön az Államtitkár Úr és kibólyáztam a helyét. Csak elvette a bólyát.

A kibólyázni szót felírtam az elkertelni mellé, majd csodálkozásomnak adtam hangot, hogy egy üres garázsban miért szórakoznék a bólyákkal, majd megjegyeztem, másfél óra múlva megyünk.



- Akkor maradjanak - mondta a smasszerok smasszere, mi pedig beszálltunk a liftbe.



A Várkertbazárt gyönyörűen helyreállították. Az épületek újra megszépültek. Az éjszakai díszkivilágítás tökéletes.



A sétányok, liftek, mozgólépcsők, csigalépcsők, átjárók, kapuk labirintusában öröm sétálni, élvezni a fantasztikus kilátást és megcsodálni a restaurált részleteket.



A Várkert szervesen kapcsolódik a Vár középkori részéhez és a két labirintus egy nagyobb egységgé olvad egybe.



Tetszett az útvesztő, a modernnek és a réginek a keveredése, a parkok, a padok, a szökőkút és az egyre táguló látóhatár, a Duna és Pest látványa.



Végre könnyen el lehet jutni a hatvanas években felújított középkori udvarokba, sikátorokba, kertekbe.



Mindez nagyon tetszett.

Csak arra nem jöttük rá, hogy mi a kert funkciója. Ha nincs neki, ha önmagáért létezik, akkor zseniális.

De azért a miniatűr Dunaparti kávézót leszámítva tehettek volna bele egy kocsmát. Vagy százat. Esetleg ezret.