2015. augusztus 6., csütörtök

Várbazár II - Ahova Ferencjóska is gyalog járt


Toilet in the Varkert

- Nagyon szégyellem magam, nincs apróm, nem tudnak egy ezrest felváltani? - toporgott a jólöltözött hölgy a WC előtt.

Nem tudtunk. De meghívtuk.

Erre a WC-re meg kell hívni az embereket. Tudom, ha jönnek majd vendégeim külföldről, el fogom őket hozni ide, hogy ők is részesülhessenek ebben az élményben.

A "retyó" bejárata olyan volt, mintha a Marsra vivő első űrhajó bejáratában álltunk volna. De, hogy nem odaigyekeztünk, azt a fizetőautomata igazolta.

A várkerti ketyere a mindenkori kormány leányálmát testesítette meg: egy eurót százötven forintnak tekintett. Ha én így válthatnék hivatalosan pénzt, rokonságom is hetedíziglen nyugdíjba mehetne egy év alatt.

Toilet in the Varkert

Az is látszott, hogy a wécésnénipótlót nem egy bevándorló látta el feliratokkal, az "only coin" felirat gyanusan magyarosnak látszott.

Az pedig már a fafkai ábrándok netovábbja olt, hogy a ketyere nyugtát adott a pisilésről.

Toilet in the Varkert

A belétető után a világ legmodernebb mosdójába léptünk be. Csak ámultam és hadonásztam, mert az energiatakarékos berendezés mindenáron sötétbe akart borítani és ezt nem akartam hagyni.

Toilet in the Varkert

Létni akartam. Látni akartam, hogy elolvashassam a piszoárok fölé illesztett történelemleckét. Elvégre a férfiember képes a multitaskingra, egyszerre tud olvasni, piszoárt használni és hadonászni... Azaz...

Toilet in the Varkert






1 megjegyzés: