Harangtornyok

A hatalmas torony büszkén csillogott a reflektorok fényében.

Álltunk a Campanile előtt és egy pillanatra tényleg azt hittem, Velencében vagyok - csak ott nincs ennyi autó és pálmafából is kevesebb van. Meg talán fényből is. Velence kivilágítása diszkrétebb.



A makaói Venetianban is van egy ugyanilyen torony. Meg Epcotban is.

- Puszta másolatok - mondta pár éve egy barátom, miközben Las Vegasról beszélgettünk.

- Nincs ott semmi eredeti. Az igazi Campanile ezeréves.

Néztem a tornyot és Velencére gondoltam. A Szent Márk térre. Az igazi Campanilére, ami nem ezeréves.

Szent Márk harangtornya 1902-ben összedőlt. Tíz évvel később újjáépítették. Az új campanile pontosan ezer évvel azután készült el, hogy letették az első torony alapkövét.



Egy másolat Las Vegasban. Egy Makaóban. Egy Epcotban. Egy másik meg Velencében? - adtam össze a másolatokat.

- Mennyivel igazibb az 1912-es másolat mint ez? - néztem Yodára, aki odament a toronyhoz, felemelte a lábát és hitelesítette az épületet.



Forrás:
A fekete-fehér kép forrása a Wikipédia:
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Ruins_of_St_Mark%27s_Campanile.jpg

Sivatagi Velence

A gondola csendesen suhant a csatornán. Hibátlan festésén szikrázott a napfény, ahogy szelte a csillogó hullámokat. Az égszínkék égből vidám bárnyfelhők néztek le ránk. A velencei utcát szegélyező boltokban lelkes tömeg vásárolt. Nappal volt. Legalábbis a fények szerint. Pár perccel korábban ugyanis még az éjszakai Dózse-palotában gyönyörködtünk.



Aztán beléptünk a Serenissima egy palotáján át Velencébe és megláttuk az épületen belül evező gondolásokat.



O sole mio - sóhajtottam és a napot kerestem, de csak ügyesen elrejtett világítótesteket találtam.



Néztük a gondolákat, a csatornákat és ekkor tünt fel a legnagyobb különbség a las vegasi Venetian és az igazi Velence között. Hiányzott a csatornák tengerszaga. Értsd, nem lengte be enyhén rohadó hínár illata a szállodakomplexumot.



A Venetian tökéletes volt. Hibátlan. A Legfennségesebb köztársaság esendő. Mohás, elhagyatott házak néznak a csatornákra, omladozik a vakolat és az évszázados épületek lassan süllyednek bele a lagúnák mocsarába. A Venetian egy idealizált Velence, ahol minden hibátlan. Olyan, mint amilyen az igazi Velence sosem lenne.



Velence dekadenciájában is romantikus. A Venetian lenyűgöző, hihetetlen, döbbenetes, tökéletes és hideg. Élettelen, noha ezrek sétálnak kövezett utcáin. Hihetetlen látni a tenger királynőjét a sivatag közepén. Szürreális.

Mégis, el tudom képzelni, ha valaki először látja Velence vegasi átértelmezését és utána kerül el az eredeti városba,inkább nevadai épületegyüttest választja. Ez tökéletes illuzió. Az meg őszinte és gyönyörű.