Vermont

- Szarvasveszély (deer crossing) - olvastuk a táblát.

Ahogy egyre mélyebbre kerültünk Vermontba, egyre érdekesebb közlekedési táblákkal találkoztunk és egyre hidegebb lett. Úgy nézett ki, Vermontban még most is lehet az erdőkben síelni. Különben is, pár tehenet, sajt- és fagyigyárat leszámítva Vermontban nincs más, mint juharszirup és erdő.

Jávorszarvasveszély - óvta a figyelmetlen autósokat a kresztábla.

A vermontiak szerint itt három évszak, a nyár, az ősz és a tél. Utána sár van. Ahogy elnéztük az autókat, teljesen igazuk van. Az összes vermonti autó varacskosdisznónak nézett ki. Esténként gazdájuk hazaautózik és ami vacsorára betermel egy kis juharszirupot sajttal és fagyival, addig az autó belefekszik egy pocsolyába és ott dagonyázik.

A táj olyan volt, mintha Erdélyben a Maros-völgyén autóztunk volna keresztül, csak sokkal kevesebben voltak.



A helybeliek mind kicsit hippinek és alternatívnak néztek ki. A vermontiak vidáman vigyorogtak, mint a vadalmák. Már azon gondolkodtunk, mint szívhatnak.

Montpelier-ben, Vermont fővárosában gyerekek kergetőztek mezitláb a hóban. A felnőttek nekivetkőztek a tavasznak, mi pedig homlokunkba húztuk a fülessapkát és nyakig rángattuk kabátunk cipzárját. Csak mert feljebb nem lehetett.



A fővároson (igazából főfalunak kellene hívni) sebes hegyipatakok rohantak át, teraszok, vendéglők, kávézók és valószínűtlenül sok könyvesbolt várta a látogatókat.

Először azt hittem, természetjáró összejövetel van, esetleg erdei divatbemutató. Mindenki Columbia, North Face és LL Bean manökennek öltözött. Pár perc séta után megállapítottuk, itt ez a népviselet. Tűsarkúban nem lehet elszaladni a medve elől.

Azt hiszem, még a bankárokon is túrabakancs volt.



Kutyák szökdécseltek gazdáikkal. Úgy éreztük, az emberek elégedettek az életükkel - és ennél azt hiszem, nincs fontosabb dolog.

Sajtgyár - Cabot

- Vegyenek nyugodtan, a maradékot komposztáljuk! - szólt a hölgy, mi pedig keselyűként vettük rá magunkat a sajtokra.

Néztem a sajtokat. A sajtok néztek engem. Nehéz dolog egyszerre huszonöt sajt szemébe nézni, főleg, mert a sajtoknak nincs szeme, de megpróbáltam.



25 féle sajtot lehetett kostolni. Nem ám mikronnyi szeletkéket, hanem tisztességesen levágott sajtkockákat. A sajtkockák tucatjával sorakoztak a tányérokon.

Kapros sajt. Zsályás sajt. Hagymás sajt. Fokhagymás sajt. Chilis sajt. Mustáros sajt. Washabis sajt. Majorannás sajt. Egy éves sajt. Két éves sajt. Három éves sajt. Négy éves sajt. Erős sajt. Erősebb sajt. Még erősebb sajt. Legerősebb sajt. SAJT!



A Cabot sajtkészítő üzem gyárlátogatásán csak hárman voltunk. Befizettük a két dollárt belépőjegyre és nekiláttunk a sajtkostolásnak.

Elképesztően jó sajtok voltak.



Cabot sajtot egy repülőn ettem először és már akkor is ízlett, ami tekintve a repülős ételek átlagos minőségét, meglepő dolog.

A Cabot sajtkészítő üzem Vermont közepén egy Cabot nevű falu egy domboldalán áll és készíti a finomságokat.

A Cabot egy szövetkezet.



Nem tudom, mi az okat, hogy a kapitalizmus fellegvárában a szövetkezetek is működnek és virágoznak, nálunk pedig a szövetkezet legalább olyan szitokszónak számítanak, mint a szocioliberálbolsevistaplutokratakriptomarxistahazaárulóaljasnemzetidegenkommunista. Az 1919-ben alapított Cabot köszöni, jól van.

Eleinte tejet szállítottak Bostonba, majd sajtot kezdtek el készíteni. Szinte mindent meggyertek, amit a sajtkészítő világbajnokságokon meg lehet nyerni. Miként megtudtuk, manapság - követve az élelmiszeripari tendenciákat -, igyekeznek zöldülni. Csak olyan tehenek tejét használják, amik nem kaptak hormonkezelést. A tejben nincs antibiotikum sem.



Persze, ha a tehén beteg, meg kell gyógyítani, de addig nem tejelhet a gazdának, amíg ki nem ürült a gyógyszer a szervezetéből.



Élveztem a látogatást: farmon, tanyán voltam, de modern tejüzemet még nem láttam belülről. Most sikerült. Minden profi módra volt megszervezve. Ráadásul szinte testközelből, egy ablakon át nézhettük, hogyan lesz a tejből sajt.



Időnként a falhoz is kellett lapulnunk, hogy a sajttal megrakott targoncák elférjenek a folyosón.



A félórás látogatás pont elegendő volt ahhoz, hogy - szó szerint - beleszagoljunk a sajtgyárba és levonjak egy komoly végkövetkeztetést:

A Ben&Jerry fagylaltgyárban irigyeltem a fagylaltkostoló embert. Itt a fő sajtkostoló napi 150-200 sajtot ízlel meg. Imádom a sajtokat, de azt hiszem, ezt a munkát nem végezném. De bármikor visszamennék egy ilyen kostolóval egybekötött gyárlátogatásra.

Ben & Jerry gyárlátogatás

Szeretjük az ipari turizmust. Imádjuk a agroturizmust. Rajongunk a gasztroturizmusért. Imádjuk a kulturális turizmust. Ha pedig ezt a négyféle időtöltést egyszerre lehet végezni, akkor ott a helyünk. Ezért is mentünk Vermontba, meglátogatni Ben & Jerry fagylaltgyárát.



Mindannyian rajongunk a Ben & Jerry fagylaltokért így amint kisütött kicsit a nap, elindultunk a háromszáz kilométerre levő vermonti Waterburybe.



Voltunk már pár gyárlátogatáson, még a SPAM-múzeumot is láttuk, de ennyire profin szervezett és kivitelezett programon nem voltunk.



A pénztárban kifizettük a három dolláros belépőt, megnéztük a boltot, ahol Ben & Jerry szuveníreket lehetett kapni a fagylaltoskanáltól a szakácskönyvig.



A fagylalt-szekcióban mindenféle hideg és forró Ben & Jerry terméket lehetett vásárolni. A látogatók egy kis csoportja már itt "alapozott".

A személyzet kostolókat osztogatott.
A fékeveszett fagylalttivornyát egy tehénkolomp csengése szakította félbe.

- Túúúúúúúra! - kiáltotta egy barátságos fickó és megkezdődött a gyárlátogatás. Egy negyedórás filmből megtudtunk mindent, amit a cégről - szerintük - tudni érdemes. A film bemutatta a termék útját a tehéntől a tölcsérig.



A látogatás második részében végre a gyárat láttuk. A gyártósort, ami a fagylaltot beletöltötte a dobozokba, a garatot, ami elképesztő mennyiségű csokoládét, magvakat és egyéb nyalánkságokat nyelt el, a doboztetők végelláthatatlan sorát, a meóst, amint véletlenszerűen kiválasztott fagylaltosdobozokat ellenőrzött: egy szamurájkard és bozótvágó kés keverékének látszó célszerszámmal egyetlen csapással kettévágta a dobozt és belekostolt a közepébe.

Azt hiszem, pályát tévesztettem.



A minőségellenőrzésbe a látogatókat is bevonták, az aznapi termést kellett megízlelnünk. Megtettük. Elképesztően jó volt.

A gyárlátogatás után megnéztük az üzem temetőjét. Itt nyugszanak azok az ízek, azok a fagylaltok, amiknek a gyártását már megszüntették.

Remélem, lesz feltámadás.