Lávaséta

Fura dolgokat tud a megdermedt láva produkálni. Azért a 17 mérföldes lávaalagút neve láttán meglepődtem.

Huszonnégy kilométer lávaalagút az már egy komoly metró.

Aztán az idahói program összeállításakor olvastuk, hogy nem azért Tizenhétmérföldes, mert olyan hosszú, hanem mert olyan messze van a belvárostól.

A lávaalagút így sem rövid, úgy kétszáz méter hosszú. Kihagytuk, nem azért, mert tizenhét mérföld alatt nem állunk szóba lávaalagutakkal, hanem mert sarkvidéki hideg áradt ki a lyukból, ahova tükörjég vezetett le.

Majd legközelebb, ha kinn meleg lesz.

Szerencsére nem maradtunk láva nélkül az atomrepülő, az atomburger, az atomváros és az atomreaktor után.

A Pokol fél holdja természetesen nem fél hold. Mit is lehetett várni a 17 mérföldes barlang után?

A Devil's half acre az 390 négyzetkilométeres.

Ebből mi egy háromkilométeres körutat jártunk be és egyelőre ez bőven elég volt lávából.

A láva beomlott alagutakat, meredek dombokat és megszilárdult folyókat hagyott hátra.

Hiába maradt meg az árnyékban a hó, a láva nem csúszott.

Sőt, kifejezetten éles volt.

A beomlott kamrák, folyósok érdekesek voltak.

A felszín barázdáló néhol több méter mély repedések ijesztőek.

Nem attól féltem, hogy beleesek - a láván nagyon jól tapadt a bakancs és kevés helyen kellett átlépni a mélységen, hanem hogy nem veszek egy ilyen repedést észre és kitöröm a lábam.

Meg amúgy se szeretek lenézni a mélybe.

Ennyi szilárd láva elég volt egy kirándulásra. Ideje volt elmenni megnézni, milyen egy láváról elnevezett fürdőhely.

Mit fogunk itt csinálni?

 - De mit csinálunk itt? - tettem fel a költői kérdést. Idaho Fallst és a turizmust sose kötöttem össze. Még akkor se, ha mi gyakran nem szokványos helyekre megyünk.

- Itt van a közelben a világ legnagyobb beagle-szobra - néztem jegyzeteimet.

- Lepisilhetem? - nézett rám Puppey. Nem voltam biztos benne.

- Itt van egy krumplimúzeum Pocatellóban - Idaho a krumplijáról híres.

- Csak egy?

- Idaho Fallsban van egy turbinaszobor. Nem rághatod meg.

- Itt van a közelben az egységnyi területre eső atomreaktorok legnagyobb koncentrációja.

- Mi van?

- Titkos kutatólaboratóriumok.

- Más?

- Láva, rengeteg lávamező. 

- Azt én se tudom megrágni.

- Meg itt van a murreybeli szobor párja is.

- Más?

- Errefele folyt ki a víz a Lake Bonneville-ből úgy tízennégyezer éve.

- És nem felejtették el?

- Van pár hőforrás is.

- Tudom, ötven kilométer aszfalton aztán még annyi egy zergecsapáson. Utána már csak pár ugrás egy függőleges hegyoldalon.

- Nem. Aszfalton oda lehet jutni. A falu egyesíti a környék több jellegzetességét, a hőforrásokat és a sok lávát.

- Hogy hívják?

- Lava hotsprings.

-Nem vagyok lelkes - mondta Puppey és elkezdett rágni egy ágat.

- Van itt egy falu, amit a világon először világítottak ki atomenergiával 1955-ben.

- Mármint Hirosima és Nagaszaki után.

- Van ott egy étterem is, a specialitása az atomburger és a rántott uborka. 

- Ne hülyéskedj.

- Van ott egy atomtengeralattjáró is. Azt mondják, a sátáné.

- Te hülyéskedsz.

- Komolyan.

Ezek után valóban el kellett mennünk reaktorokat nézni.

Folyóparton Idaho Fallsban

- Ez nem vízesés, ez vízlépcső - mondtam enyhén méltatlankodva Puppeynak.

Idaho Fallsban eredetileg nem volt vízesés, csak zúgó, de aztán építettek gátakat, vizierőműveket és valahogy épült egy vízesés is.

Hogy megmaradjon valami a folyópartot eredetileg jellemző zúgókból, azoknak is helyreállították egy darabját.

A folyópart mellé hosszú sétányokat építettek, ahol mókusok és mormoták laknak.

A Snake River itt nem egy mély szurdokban folyik, mint arrébb, Twin Fallsban.

Itt a folyó medre a belvárosi zúgók után lustán kiszélesedik.

A partokat nagyjából harminc kilométer hosszú sétány öleli körbe.

Puppey imádta a belvárost és a sétányt. 

Görkorisok, bicajosok, futók, kutyák, mókusok és mormoták népesítették be a promenádot.

Lehetett, szagolni, lepisilni és rágni.

Tökéletes volt.

- Az mi? - emelte fel izomagyát Puppey.

- Sziget. Japánkert van rajta.

- Még sose voltam japánkertben. Megrághatom?

- Lepisilheted, de rágni tilos.

Puppey ezt szomorúan tudomásulvette és átmentünk a japánkertbe.

Jó tettük. Puppey pisilt és nem rágott, én pedig megláttam a zúgót egy egész más kilátóból.

Sokkal jobb volt, mint vártuk.

Kutyaetikett Idaho Fallsban

Furák voltak a népek Idaho Fallsban a kutyákkal. Nem azért, mert a leszálló repülőgépek a kutyafuttató felett engedték ki futóművüket, hanem, mert nem szerették, ha a kutyák haverkodtak egymással.

A kutyafuttató három részből állt: kiskutya, közepes kutya és nagykutya (politikus kutyáknak). Ez nagyon jó ötlet, de sokan, amint megürült az egyik futtató, átmentek oda kutyájukkal, hogy a kutya egyedül szaladgálhasson.

Ennek persze az lett az eredménye, hogy a kutyák egymás mellett rohangásztak a kerítés két oldalán.

Séta közben még kevésbé akartak haverkodni.

Amikor megkérdeztem, odamehet-e az eb haverkodni, általában meglepődtek és udvariasan nemet mondtak.

Puppeynak sokkal nagyobb sikere volt a mókusokkal és mormotákkal, mint a többi kutyával.

Végül a szállodánál megtört a jég.

Egy fiatal dobberman, trimmelt farkú dobberman és Puppey lelkesen elindultak egymás felé. 

- Haverkodhatnak? - kérdeztem, miközben a dobberman nyakán észrevettem a gps-es oktatónyakörvet, ami kisebb elektrosokkot ad a kutyának, ha valami rosszat csinál és amivel meg lehet találni, ha elvész.

- Háááát igen.... - felelte nem túl lelkesen a gazdi.

A kutyák iszonyú boldogan csoválták farkukat (már amelyiknek volt) és elkezdék egymást szagolgatni. Amikor a dobberman eljutott Puppey fütyéjéhez, a gazdája felháborodottan rászólt:

- Nem szagolgatjuk a másik intim részeit! - és megnyomta a gombot, amivel ki tudja hány voltot eresztett bele a kutyába, aki úgy nézett ki, mint akit áramütés ért.

Gyorsan elköszöntem és elhúztam az értetlenkedő Puppeyt:

- Gyere, menjünk a mókusokhoz, őket maximum Te sokkolod.

A lemaradt mormota

A tegnapi posztból lemaradt a mormota. 

Ott figyelt a folyóparton mozdulatlanul és úgy tett, mint aki nincs ott. 

Közelebb óvakodtam a mormotához. 

Puppey a mókust figyelte, én a mormotát, a mormota meg minket. Hogy mindanmyiunkat figyel-e valaki, azt nem láttam. 

Lehet, rá kellene keresni az interneten a “mókust figyelő Puppeyt figyelő mormotát figyelő Ribizlit figyelő” kifejezésre. 

Mire idáig jutottam a filozofálásban, a mormota nagyot füttyentett és az egész család eltünt a sziklarepedésekben.