Migas de pan

Migas de pan
Originally uploaded by ribizlifozelek

Maradt egy halom pogácsa. Száraz volt már nagyon. Mondták, meg lehet mikrózni, attól jobb lesz. A mikrózás helyett inkább kipróbáltam valamit: csináltam belőle egy ősi spanyol pásztorételt.
A migas de pan kenyérmorzsát jelent. Ehhez az ételhez használták fel a megmaradt száraz kenyeret. Így nem kellett kidobni és még hasznot is hajtott. A migas de pan a szegények eledele volt.
Egy spanyol barátom mesélte, hogy gyerekkorában, ha leejtette a kenyeret, amint felvette, meg kellett csókolja. Nem tudom, hogy ebben az aktusban mennyi a vallásos - keresztény, esetleg átöröklödő pogány elem - és mennyi az alapélelem tisztelete. Valamiért én se szeretek kenyeret (vagy más ennivalót) kidobni.
A maradék pogácsa kíváló kisérleti alanynak ígérkezett.
Mozsárban összetörtem a pogácsákat és finoman meghintettem őket vízzel, letakartam egy ronggyal és fél napot állni hagytam.
Egy kis olajon megsütöttem két szem apróra vágott krumplit, majd ugyanebben a zsírban egy ugyancsak felaprózott kaliforniai zöldpaprikát. A paprikadarabokat is kihalásztam az olajból, majd egy fej hagymát és két gerezd szintén apróra metélt foghagymát kezdtem el párolni benne. Amikor a hagymák aranybarnák lettek, beleszórtam a forró olajba a morzsákat, a kolompért, egy kis apróra vágott sonkát és a zöldpaprikát. Kevergettem egy kicsit, majd pár szem szőlővel tálaltam.
Nagyon ütős, laktató étel, nem meglepő, hogy általában esős időben fogyasztották. A morzsák szőlővel jobban csúszkáltak lefele. (Szőlő hiányában a tejföl is jó sikosító lehet.)

Egy hamisítatlan pásztorétel

Vonzódom a pásztorételkez. Talán őseim pásztorkodtak valamelyik hegynek az oldalán.Völgyében. Tetején. Esetleg pusztán, óriási nyájakat terelve a végtelen füves sztyeppén. A pásztor ősök genetikai öröksége pedig hangos gyomorkorgásként jelentkezik.

Ha egy szakácskönyvet olvasok vagy recepteken nézegetek és meglátom a "pásztor" szót, egyből meglódul a fantáziám, tekintetem elborul és keresni kezdem a hozzávalókat.

Ez történt akkor is, amikor megláttam ezt az "ősi mexikói receptet". Talán még Montezumát is ezzel kínálták pásztorai az összomlás előtt. De Cortes mindenképp ezt ette két aranyváros kifosztása között.

Maga az étel nagyon egyszerű volt, csak én bonyolítottam túl a dolgot. A múltkor vettem egy zsák csontnélküli csirkemellet. A zsák van vagy két kilo. Biocsirke, hormont nem látott (hülyeség, minden állatban vannak hormonok). Nagyon örültem neki, amíg egy főzés alkalmával észrevettem, hogy hibáztam. A hiba detektálásához nem kellenek komoly anatómiai ismeretek. Az állat darabkái tele voltak csonttal. Olvasztás után mindenhonnan apróbb csontocskák kacsintottak ki a húsból. Ráadásul a darabkáknak is fura alakja volt. Ellenőriztem a felírást: csirkeszárnyat vettem mell helyett. De legalább bio volt!

Kifőztem egy adag tésztát, megsütöttem a csirkét, majd lefejtettem a szárnyacskákról a húst. Aztán a húsra ráöntöttem egy babkonzervet, megfűszereztem, sok-sok bazsalikommal, dobtam bele paradicsomot, tejfölt és tésztát. Egy darabig hagytam, hadd főjön össze, aztán kész is volt.