2007. november 7., szerda

Egy hamisítatlan pásztorétel

DSCF9662

Vonzódom a pásztorételkez. Talán őseim pásztorkodtak valamelyik hegynek az oldalán.Völgyében. Tetején. Esetleg pusztán, óriási nyájakat terelve a végtelen füves sztyeppén. A pásztor ősök genetikai öröksége pedig hangos gyomorkorgásként jelentkezik.

Ha egy szakácskönyvet olvasok vagy recepteken nézegetek és meglátom a "pásztor" szót, egyből meglódul a fantáziám, tekintetem elborul és keresni kezdem a hozzávalókat.

Ez történt akkor is, amikor megláttam ezt az "ősi mexikói receptet". Talán még Montezumát is ezzel kínálták pásztorai az összomlás előtt. De Cortes mindenképp ezt ette két aranyváros kifosztása között.

Maga az étel nagyon egyszerű volt, csak én bonyolítottam túl a dolgot. A múltkor vettem egy zsák csontnélküli csirkemellet. A zsák van vagy két kilo. Biocsirke, hormont nem látott (hülyeség, minden állatban vannak hormonok). Nagyon örültem neki, amíg egy főzés alkalmával észrevettem, hogy hibáztam. A hiba detektálásához nem kellenek komoly anatómiai ismeretek. Az állat darabkái tele voltak csonttal. Olvasztás után mindenhonnan apróbb csontocskák kacsintottak ki a húsból. Ráadásul a darabkáknak is fura alakja volt. Ellenőriztem a felírást: csirkeszárnyat vettem mell helyett. De legalább bio volt!

Kifőztem egy adag tésztát, megsütöttem a csirkét, majd lefejtettem a szárnyacskákról a húst. Aztán a húsra ráöntöttem egy babkonzervet, megfűszereztem, sok-sok bazsalikommal, dobtam bele paradicsomot, tejfölt és tésztát. Egy darabig hagytam, hadd főjön össze, aztán kész is volt.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mekkora adag volt?

ribizlifozelek írta...

Nagy. Ketten ket napig ettuk ket alkalommal.