Gerendák és romok

Log
Originally uploaded by ribizlifozelek

A talaj hol szikes volt, hol füves, hol meg klasszikus sivatagi. Fújt a szél, mindenütt ezt a finom zúgást hallottuk.

Miután több erdőnyi kőfát láttunk, már nem álltunk meg minden egyes gyufaszálért.



Idővel elmaradt a sivatag és jött a préri. Végtelen füves síkságon jártunk, de a síkot mély völgyek szabdalták. Közvetlen közelről is nehéz volt meglátni őket.
Az egyik ilyen völgy peremén valamikor kicsi falu húzódott meg. Pár tucat anasazi élt a házakban, karcolta a sziklát és gondozta a termést.



A pici szobácskákból álló épület egy négyzet alakú udvart zárt körbe. A helyiségekbe a tetőn át lehetett bejutni. A dolgok jelenlegi állása szerint ez volt az anasazik egyik legtovább lakott települése, több évtizeddel a többi falujuk után hagyták el. Mire a spanyolok ideértek, ezek a házak is üresen álltak.

Lehet, lakóik egyszerűen beolvadtak az újonan érkezett indiánok közé. Pár tucat ember egy-két nemzedék alatt eltűnhet.

A ház jó részét még ki sem ásták.
A sziklarajzok másnak látszottak, mint a többiek. Ezekben európai eszemmel, ötszáz év távlatából iróniát láttam. Játékosságot.



Természetesen a kulturális szakadékkal megtámogatott ötszáz év bőven elég e rajzok félreértelmezéséhez. Mindazonáltal én ezt éreztem a béka (vagy emberke) evő gólya (vagy egyéb szárnyas) láttán.

(Szlogen: a gólya nemcsak hozza, hanem meg is eszi.)

Kővévált erdő

Petrified
Originally uploaded by ribizlifozelek

A helyes kifejezés megkövült erdő lenne, de a kővé vált sokkal szebben hangzik és mivel nem szakmabeli vagyok, ennyi költői elirást megengedhetek magamnak.

Három éve már majdnem eljutottunk ide, de aztán ezt az egynapos kitérőt kihagytuk utitervünkből, inkább több napot voltunk Mesa Verdében. A reggel azonban, az előző esti bőséges lakoma ellenére már a kővévált erdő közelében talált minket.



Az erdőt nem egy gonosz varázsló, hanem egy vulkánkitőrés változtatta kővé. Sok-sok véletlen kellett sok-sok millió évvel ezelőtt ahhoz, hogy a fákból ne hamu, hanem a valódihoz sokszor megtévesztésig hasonló fa legyen.

A megkövült fa óriási üzlet. A nemzeti park körül rengeteg erre szakosodott boltban árulnak megkövült fadarabokat, illetve rönköket. Ha valakinek az őse egykor jó helyre telepedett le és a birtok tele van ilyen rönkökkel, akkor bármilyen favágónál jobb üzletet csinál.

Gyűjtögetők a nemzeti parkba is járnak,de itt mindenütt szigorúan lesik a látogatókat, nehogy valaki elvigyen akár egy megkövült forgácsot is. Belépéskor nyilatkozni kell, van-e nálunk ilyen kövület. A parkolókban, ösvények mentén kicsi, napelemes telefonokon lehet bejelenteni a gyüjtögető életmódot folytatókat. A szokásos térképhez előre kitöltött formanyomtatványt is adnak, hogy könnyebb legyen bejelenteni a tolvajokat. Természetesen fel vannak sorolva a büntetési tételek is, csak úgy miheztartás végett.



Más nemzeti parkban ilyen készültséget nem nagyon láttunk, de ez érthető is, egy grizzlit sokkal nehezebb zsebrevágni és elvinni szuvenirnek.



Iszonyú szél volt. Ahogy sétáltunk, már-már azt vártuk, mikor kapja fel szél valamelyik farönköt. Néha Yodát pár lépéssel arréb is tette egy fuvallat. Szőre lelapult, farka libegett. Nem szerette a helyzetet.

De legalább itt sétálhatott benn kutya. Ez volt az egyetlen nemzeti park, ahol az ösvények jó részén lehetett kutyával mozogni. Természetesen vittünk magunkkal zacsit, ami megtelve is szabadon lengett a szélben, amig be nem fejeztük jókora körsétánkat a rönkök között.

- Yoda, ezek a fák kétszáz millió évesek - mondtuk. A Mester meglepődött, majd némi tisztelettel emelte fel a lábát.