Kővévált erdő

Petrified
Originally uploaded by ribizlifozelek

A helyes kifejezés megkövült erdő lenne, de a kővé vált sokkal szebben hangzik és mivel nem szakmabeli vagyok, ennyi költői elirást megengedhetek magamnak.

Három éve már majdnem eljutottunk ide, de aztán ezt az egynapos kitérőt kihagytuk utitervünkből, inkább több napot voltunk Mesa Verdében. A reggel azonban, az előző esti bőséges lakoma ellenére már a kővévált erdő közelében talált minket.



Az erdőt nem egy gonosz varázsló, hanem egy vulkánkitőrés változtatta kővé. Sok-sok véletlen kellett sok-sok millió évvel ezelőtt ahhoz, hogy a fákból ne hamu, hanem a valódihoz sokszor megtévesztésig hasonló fa legyen.

A megkövült fa óriási üzlet. A nemzeti park körül rengeteg erre szakosodott boltban árulnak megkövült fadarabokat, illetve rönköket. Ha valakinek az őse egykor jó helyre telepedett le és a birtok tele van ilyen rönkökkel, akkor bármilyen favágónál jobb üzletet csinál.

Gyűjtögetők a nemzeti parkba is járnak,de itt mindenütt szigorúan lesik a látogatókat, nehogy valaki elvigyen akár egy megkövült forgácsot is. Belépéskor nyilatkozni kell, van-e nálunk ilyen kövület. A parkolókban, ösvények mentén kicsi, napelemes telefonokon lehet bejelenteni a gyüjtögető életmódot folytatókat. A szokásos térképhez előre kitöltött formanyomtatványt is adnak, hogy könnyebb legyen bejelenteni a tolvajokat. Természetesen fel vannak sorolva a büntetési tételek is, csak úgy miheztartás végett.



Más nemzeti parkban ilyen készültséget nem nagyon láttunk, de ez érthető is, egy grizzlit sokkal nehezebb zsebrevágni és elvinni szuvenirnek.



Iszonyú szél volt. Ahogy sétáltunk, már-már azt vártuk, mikor kapja fel szél valamelyik farönköt. Néha Yodát pár lépéssel arréb is tette egy fuvallat. Szőre lelapult, farka libegett. Nem szerette a helyzetet.

De legalább itt sétálhatott benn kutya. Ez volt az egyetlen nemzeti park, ahol az ösvények jó részén lehetett kutyával mozogni. Természetesen vittünk magunkkal zacsit, ami megtelve is szabadon lengett a szélben, amig be nem fejeztük jókora körsétánkat a rönkök között.

- Yoda, ezek a fák kétszáz millió évesek - mondtuk. A Mester meglepődött, majd némi tisztelettel emelte fel a lábát.