Autóroncsok újabb szurdoka

Van egy, kihalóban levő utahi népszokás, miszerint a feleslegessé vált autókat leparkolják egy szakadék szélén, majd egy diszkrét pöccintéssel elindítják a mélybe.

Most egy újabb autótemetőbe mentünk, ami a város egy elegáns, hegyszéli negyedének a házai között kanyarog.

Azaz a házak alatt. És között.

A patakot rég csatornázta és felitta a város és az ösvény most hegyibicajosok kedvence. Úgyhogy mi óvatosan haladtunk felfele, készen, hogy elugorjunk, ha jönne egy bringa.

Rövid séta és pár kanyar után idilli, fás tisztásra érkeztünk, ami pici katlanként bújt meg a szurdok mélyén.

Fenn a katlan peremén voltak a csilivili házak, lenn a fák, az árnyék, a rét és az autók.

Azt hiszem, az autókat az előtt tajgetoszolták a mélybe, hogy ezek a házak megépültek volna.

 

Csak itt három autó alussza örök álmát, amit csak néha zavar meg a beléjük kötözött darazsak döngicsélése.

Ezért se készítettünk sok belső képet és csak kívülről néztük meg Detroit termékeit.

Amiket egy másik ősi népszokást követve természetesen szitává lőttek.

Ami szintén rég történhetett: elvileg ma nem szabad a város határán belül lövöldözni.

Miután végeztünk a roncsokkal, Puppey jelölt rajtuk egyet, aztán elindultunk vissza az autóhoz, amit szerencsére senki se lökött a mélybe.

Megcsodáltuk a millió dolláros panorámát és elindultunk haza. A másik három itt nyugvó autót majd máshonnan nézzük meg.

Kids Pond

- Hol álljunk meg enni?

Nem akartunk megint Cedar City főterén enni a 32 fokban, inkább elindultunk felfele a hegyekbe, megnézni Cedar Breaks-t.

- A fenyők ösvénye előtt van valami nagy parkoló és padok és árnyék - jutott eszünkbe. Odamentünk. Ahogy bekanyarodtam a parkolóba, a gyönyörű füves réten megláttam egy óriási csarnokot, ahol szabadon lehetett enni.

- Jó lesz?



De ebben a pillanatban észrevettem egy táblát: Kids Pond. Ezt meg kellett nézni. Impulzívan rákanyarodtam a földútra, ami meredeken emelkedett, majd pár száz méter után egy mikroszkopikus tábla jelezte a Kids Pond parkolóját.



A Kids Pondban csak 12 éven aluli gyerekek horgászhatnak - olvastuk a táblát. A tavacska kerülete alig több, mint egy kilométer és a kiugró és kikukucskáló halak mennyisége alapján több benne a hal, mint a víz. A fiatal horgászok kedvéért jól telepakolhatták a szezon kezdetekor pisztránggal.



Két kisgyerek horgászott a tóban az anyuka felügyeletével, akinek tank méretű terepjárója bekapcsolt légkondival (és motorral) várta a horgászkirándulás végét. A gyerekek már több halat is fogtak. Szerencsére a tó elég nagy volt ahhoz, hogy ne lehessen hallani az autó motorjának dohogását.



A tavacska egy fenyves mélyén bújik meg, felette a domboldalon pár nyaralóval. Amíg körbejártuk a tavat, csak egy autót láttunk felmenni a házakhoz. Egyébként csend volt.

Egy árnyékos padhz ültünk le és ebédeltünk. Néztük a tavat, a fenyvest és én arra gondoltam, ha itt ennyi a pisztráng, miért nincs itt sehol halvendéglő.

Az Ozarks I - Az erdő

Ozarks
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sokan mondták, ha már Missouriban vagyunk, menjünk el megnézni az Ozarkot. Bevallom, azt se tudtuk, mi az az Ozark.

Az Orarks egy nagy hegység az Egyesült Államok közepén. Mi eleve meglepődtünk Missourin. Azt hittük, olyan lesz, mint Minnesota: majdnem teljesen sík; a szójamezők pedig búzamezőkkel, azok meg tehenekkel fognak váltakozni.



A táj dombos volt. Az Orark-fennsík pedig nagyon hegyes volt - legalábbis Minnesotához képest. Ráadásul erdős volt. Rendes erdő nőtt a hegyekben. Kicsit dombosabb volt a táj, mint a Dunántúl.



Az Ozark fő folyóját, az Osaget a huszas években egy gáttal zárták el, így a hegyek között egy kétszáz négyzetkilométeres tó keletkezett. A tó öblei mélyen benyúlnak a hegyek közé. Megtudtuk, a tó szintje alig ingadozik, ezért a partokat néhány védett területet leszámítva évek alatt beépítették, felparcellázták. Most is építenek "meghitt zugnak" nevezett tízemeletes szálloda és apartmankomplexumokat ide. Szerencsére vannak kevésbé beépített erdős, falusias jellegű települések is.

Mi a tóparti erdőkbe mentünk gyalogolni egy kicsit. Ez a kartszvidék is, hasonlóan a Rock Bridge State Parkhoz rengeteg látnivalót kínált.



Miután átbújtunk a sziklaív alatt, az ösvény egy óriási, pár tízezer évvel ezelőtt beomlott barlang helyén keletkezett szurdokon át vezetett fel minket a hegygerincre. Innen lenéztünk az Osage egy mellékfolyójára és nagyon örültünk annak, hogy eljöttünk ide.



Yoda nemcsak az erdőt (és a fákat) szerette, hanem a benne lakó állatokat is. Nagyon lelkesn próbált barátságot kötni a mókusokkal, a mókusok azonban inkább felszaladtak a fák tetejébe és onnan beszélgettek a Mesterrel.

Kővévált erdő

Petrified
Originally uploaded by ribizlifozelek

A helyes kifejezés megkövült erdő lenne, de a kővé vált sokkal szebben hangzik és mivel nem szakmabeli vagyok, ennyi költői elirást megengedhetek magamnak.

Három éve már majdnem eljutottunk ide, de aztán ezt az egynapos kitérőt kihagytuk utitervünkből, inkább több napot voltunk Mesa Verdében. A reggel azonban, az előző esti bőséges lakoma ellenére már a kővévált erdő közelében talált minket.



Az erdőt nem egy gonosz varázsló, hanem egy vulkánkitőrés változtatta kővé. Sok-sok véletlen kellett sok-sok millió évvel ezelőtt ahhoz, hogy a fákból ne hamu, hanem a valódihoz sokszor megtévesztésig hasonló fa legyen.

A megkövült fa óriási üzlet. A nemzeti park körül rengeteg erre szakosodott boltban árulnak megkövült fadarabokat, illetve rönköket. Ha valakinek az őse egykor jó helyre telepedett le és a birtok tele van ilyen rönkökkel, akkor bármilyen favágónál jobb üzletet csinál.

Gyűjtögetők a nemzeti parkba is járnak,de itt mindenütt szigorúan lesik a látogatókat, nehogy valaki elvigyen akár egy megkövült forgácsot is. Belépéskor nyilatkozni kell, van-e nálunk ilyen kövület. A parkolókban, ösvények mentén kicsi, napelemes telefonokon lehet bejelenteni a gyüjtögető életmódot folytatókat. A szokásos térképhez előre kitöltött formanyomtatványt is adnak, hogy könnyebb legyen bejelenteni a tolvajokat. Természetesen fel vannak sorolva a büntetési tételek is, csak úgy miheztartás végett.



Más nemzeti parkban ilyen készültséget nem nagyon láttunk, de ez érthető is, egy grizzlit sokkal nehezebb zsebrevágni és elvinni szuvenirnek.



Iszonyú szél volt. Ahogy sétáltunk, már-már azt vártuk, mikor kapja fel szél valamelyik farönköt. Néha Yodát pár lépéssel arréb is tette egy fuvallat. Szőre lelapult, farka libegett. Nem szerette a helyzetet.

De legalább itt sétálhatott benn kutya. Ez volt az egyetlen nemzeti park, ahol az ösvények jó részén lehetett kutyával mozogni. Természetesen vittünk magunkkal zacsit, ami megtelve is szabadon lengett a szélben, amig be nem fejeztük jókora körsétánkat a rönkök között.

- Yoda, ezek a fák kétszáz millió évesek - mondtuk. A Mester meglepődött, majd némi tisztelettel emelte fel a lábát.