Boksák az út mentén

- Juhééé - kiáltottam, miközben a centrifugális erő az ülésbe préselt és bekanyarodtam egy hirtelen fékezést követve az út menti parkolónak nevezett térségbe.



- Akkor pisilünk? - kérdezte Yoda és már rohantunk is a tereptárgyak fele.



A Mestert csak a szénégető boksák alja érdekelte, engem az egész szerkezet.

- Ne menjünk be, még ránk dől - mondtam, de ekkor már benn is álltunk.



Jól megépítették őket 1882-ben Leamington alapítása után. Még mindg álltak, bár úgy néztek ki, hogy már nem a habarcs tartotta össze a követeket, hanem a megszokás.



De nem a klausztrofób érzés miatt mentünk ki gyorsan a boksából: a betévedt darázs döngicsélését és zümmögését úgy felerősítette a kupola, hogy arra már metálzenekart lehetett volna alapozni.



A négyből két boksa állt ma is, szépen rendbentartva. Szemét sehol, magas aljnövényzet sehol: a helyiek úgy látszik vigyáznak rá, más meg nem is nagyon jár erre.



Körülnéztem és azon tűnődtem, hogy a környező hegyek hogyan láthatták el több, mint tíz évi fával a boksákat. Valószínűleg az összes közeli folyómenti erdőt kivághatták, hogy üzemben tarthassák őket. Aztán bezárt a közeli kohó és vele együtt bezártak a boksák is. Talán szerencsére. Így még maradt pár fa a errefele.

A szénégetők

Charcoal Ovens State Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem hittük el - ott álltunk az órák óta keresett szénégetők előtt. Yoda a megilletődéstől egyből pisilt egyet. Mi meg bámultuk a precíz kőművesmunkával összerakott kúpokat.



Az ezüstöt 1870 körül találták meg a környező hegyekben. Az olvaszókemencéknek jó minőségű faszénre volt szükségük, ezért épültek 1876-ban a kemencék. Olasz "vendégkőművesek" faragták precízen a köveket. Az olaszok minőségi munkát végeztek. A "boksák" csak pár évig üzemeltek, aztán megépítették a vasutat, ami olcsón szállította a jó minőségű kokszot. Faszénre nem volt többet szükség. 1879-ben be leállították a termelést.



A kemencéket magukra hagyták, időnként banditák vertek bennük tanyát, néha pásztorok húzódtak be ide a viharos idő elől. A környező hegyeket járó szerencsevadászok is menedékre leltek a kupolák alatt.



Később a helyi aranyifúság "használta" őket. Ezt is kibírták. Közel százharminc évig senkit sem törődött velük, a masszív építmények azonban egykedvűen bírták a megpróbáltatásokat.



Csend volt. Egy lelket sem láttunk. Zúgott a szél, hajladoztak a füvek, csobogott a patak. A táj gyönyörű volt, a kemencék szépek.



Jó félórát nézelődtünk itt, két-három órát kerestük a helyet. Tetszett, végül is megérte. Még volt itt pár látnivaló, de inkább elmentünk A Városba, Elybe.