- Juhééé - kiáltottam, miközben a centrifugális erő az ülésbe préselt és bekanyarodtam egy hirtelen fékezést követve az út menti parkolónak nevezett térségbe.
- Akkor pisilünk? - kérdezte Yoda és már rohantunk is a tereptárgyak fele.
A Mestert csak a szénégető boksák alja érdekelte, engem az egész szerkezet.
- Ne menjünk be, még ránk dől - mondtam, de ekkor már benn is álltunk.
Jól megépítették őket 1882-ben Leamington alapítása után. Még mindg álltak, bár úgy néztek ki, hogy már nem a habarcs tartotta össze a követeket, hanem a megszokás.
De nem a klausztrofób érzés miatt mentünk ki gyorsan a boksából: a betévedt darázs döngicsélését és zümmögését úgy felerősítette a kupola, hogy arra már metálzenekart lehetett volna alapozni.
A négyből két boksa állt ma is, szépen rendbentartva. Szemét sehol, magas aljnövényzet sehol: a helyiek úgy látszik vigyáznak rá, más meg nem is nagyon jár erre.
Körülnéztem és azon tűnődtem, hogy a környező hegyek hogyan láthatták el több, mint tíz évi fával a boksákat. Valószínűleg az összes közeli folyómenti erdőt kivághatták, hogy üzemben tarthassák őket. Aztán bezárt a közeli kohó és vele együtt bezártak a boksák is. Talán szerencsére. Így még maradt pár fa a errefele.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése