Ston

Több éve csorgó nyállal bámultam a városfalakat, de sose álltunk meg a kisvárosban. Általában nem volt rá idő. Most sikerült.



A falak eddig is lenyűgöztek. Nem tudom, mitől rémülhettek meg ennyire a helybeliek, de alaposan berezelhettek és elkezdtek falakat és falakat építeni. Kövük aztán volt hozzá.



A falak és erődök közelről még döbbenetesebbek voltak.



A városka maga pedig csendes, békés és szép.
Valahogy így képzeltem el az elmúlt tizensok év alatt, amíg állandóan csorgó nyállal gondoltam az elmaradt látogatásra.




Miután lelkesen végigsétáltunk a középkori utcákat és elfogyasztottuk a jelenkori kávét, még betértünk a bankba:

- Szerb dínárt váltanak?

- Nem.

De legalább nem tették hozzá, hogy a város többi bankjában sem váltanak - talán mert csak egy volt.