Fotoséta

- Ezt megjelölöm! - csóválta a farkát a Mester, amikor meglátta a régi reklámot. Évtizedekkel ezelôtt egy benzinkutat hírdethetett, ma egy nem túl bizalomgerjesztô élelmiszerbolt elôtt állt. Izzói eltüntek és valószíneg csak azért van még ott, mert pénzbe kerülne elvinni.



Salt Lake City belvárosa feletti hegyoldal ideális terep egy késô tavaszi sétára. Kicsi a forgalom, az egyetmisták már nyaralnak, az utcák csendesek és reggelente jók a fények.



Szép ez a negyed: sok a virág, a fa és a kertek is gondozottak. A buszmegállók padjai pedig egyenesen romantikusak.




Valamikor draga környék lehetett, a bérházak is igyekeztek elegánsnsk látszani.



A villák pedig mind szépek voltak. Nem a leggazdagabbak költöztek ide, de volt mit a mormon teába aprítaniuk.



A villák egy része azóta társasházzá alakult.



Némelyik ôrzi régi szépségét, mások eleganciája megkopott.



Volt, amibôl hippitanya lett, másokba rejtélyes lények költöztek.



Vagy autòtemetôvé alakultak.



A felújítások és a rombolás elkerülte ezt a negyedet. Több helyen megvannak a fellépôkövek, amikorôl az úriemberek lóra szálltak vagy amire kiléptek a hintókból, hogy ne kelljen a sárba lépni.



Néhány ház ma is úgy néz ki, mint egy romantikus francia kastély.



Az egyikbek kisvasút is volt a kertjében. Nem modell- hanem kis.



Yoda imádta a környéket, fôleg a lókipányvázò oszlopot.

Sólyomnézés

Tájékozatlan gépkocsivezetők tucatjainak remeghet meg a kezében a kormány, miközben elhaladnak Salt Lake City belvárosában a Saskapu mellett és meglátják ezt a szokatlan közlekedési táblát, ami sólyomfigyelő madarászokra hívja fel az autósok figyelmét, kiemelve, hogy készüljenek fel arra, hogy meg kell állniuk.

Az emberek első gondolata, hogy a fotón is látható Saskapuról van szó. A valóság szokkal érdekesebb. Nem faragott vagy öntött madarakról van szó, hanem igazi, hús, vér és toll szárnyasokról: egy vándorsólyompárról, amik a közeli Joseph Smith Memorial Building tetejére költöztek be pár éve.



A madarak évről évre visszatérnek és a kukkoló madárbarátok webkamerát szereltek be a fészekbe és a helybeliek lelkesen követik a valóságsót a villában.

Mások meg az úttestrúl követik, hogy repülnek a sólymok. Olyankor megáll a forgalom.

Vajon?

Vajon a fapados légitársaságok vezetôi üzleti utakra saját cégük gépével repülnek?

Mill Fork

- Álljunk meg! Azonnal meg kell állni! - mondta Yoda. Izgatottan rohangált
fel-alá, már amennyire ez egy személyautóban lehetséges.

Felismertem a tájat, tudtam, a közelben van egy temetô, amit már többször meg akartunk nézni.

- Fél perc, várj.
- Nem, nem várok! - mondta a Mester.

Félrehúzódtam. Pont a temetô bejáratánál álltunk meg.

Yoda, mint akit puskából lôttek ki, megindult felfele a hegyoldalba, át az elhagyott temetô kapuja alatt, fel a domboldalba.



Mill Fork a transzkontinentális vasút egy állomása volt. A Salt Lake
völgybe leereszkedô és a völgyet elhagyó vonatokat itt töltötték fel vízzel és fával.
A vasút fejlôdésével Mill Forkot bezárták. A házakat és a felszerelést elárverezték, csak a temetô maradt, talán mert senki se akart fizetni a halottakért.

A temetôt egy közeli tanya lakói, helyesebben A közeli tanya lakói, mert a közelben nincs semmi tartják karban. Pár kidobott kábeldobból csináltak asztalt, székeket, amik magányosan várják, hogy valaki ide jöjjön kísérteni.



De nem jön. A hegyoldalban a temetôn túl jelöletlen sírokban bányakatasztrófák áldozatai nyugszanak, Mill Fork annyira nyugodt, hogy hazajárni sincs kedvük.

- Erre, erre - mondta Yoda és tovább szaladt felfele.
- Jól vagy? Azt hittem, pisilni kell.
- Fenét. Csak untam magam. Megyünk még felfele?

Határrendezés

Egy meglepetést szerettem volna venni. Nem mondom meg mit és hol, mert akkor, ha esetleg mégis megvenném, már nem lenne az. Mármint meglepetés.

Az esetleges lebukást elkerülendô, egy magyar kártyával akartam fizetni.

A cêg profi honlapján el lehet különíteni a kiszállítási és a számlázási címet. Ezt meg is tettem. Aztán írtam volna be a magyar adatokat.

Volna.

A cég informatikusai átrendezték az európai határokat: a Vatikân megmaradt, de Magyarország és Belgium a tisztogatások áldozata lett.

Gyorsan megnéztem a BBC-t, történt-e valami. Miután láttam, hogy Budapest is és Brüsszel is a helyén van, inkább máshol kezdtem költeni a pénzem.

Intermezzo - Rendelés

Vevô a gyorsétteremben:

- Double bacon cheeseburger, no cheese.

Konzervatív Ribizli

Ribizlifozelek egy végletesen konzervatív ribizli. Nem mintha azokra szavaznak akik az ôsi szokások visszaállítását, azaz a fára visszamászást propagálják, hanem mert nem szereti, ha megszokott használati tárgyai megváltoznak.

Ilyen használati tárgy a flickr, ahol közel 23000 ribizlifotó lapul.

A tech szolgáltatók úgy érzik pár évente meg kell újítani a user interface-t és felhasznói élményt kell nyújtaniuk.

Ribizli ezt rühelli.
Ha van egy megszokott, jól kinézô felület, miért kell hozzápiszkálni (tudom, mert a felhasználók egy része unja). Viszont gondolhatnának azokra a felhasználókra is, akik nem unják.
Ribizlifozelek egy csodabogár: nem talál kihívást abban, hogy megtalálja a korábban a bal felsô ficakban levô gombot a jobb alsóban. Az se lelkesíti, hogy kitalálja, mit hogy hívnak újbeszélül: a groupsból lett communities kétségtelenül social media friendly-nek hangzik, de attól még ugyanaz. Az átlagos burokrata is tintanyaló marad annak ellenére, hogy tintát már csak az íróasztalfiókba dugott laposüvegben tart.

Ribizlifozelek egy konzervatív ribizli. Szereti a Mona Lisát és nem szeretné megnézni a Mona Lisa 2.1-et.

A flickr átalakítása a többi ilyen megújuláshoz hasonlóan azért piszkálja Ribizli csôrét, mert nincs mögötte lényegi változás (tartalmilag a tárhely mérete lényegtelen).

Az autókban se kavarják a pedálok sorrendjét, pedig azzal lehetne csak igazán izgalmas user experience-t alkotni.

Az autógyártók is face lift-elnek, de ott a kutya se kényszerít arra, hogy megvegyem a legújabb lámpabúrájú modellt. A régi tökéletes, amíg biztonságos és nem kell sokat költeni a javítására. (Köszöni, kopp-kopp, 130000 km és csak kopóalkatrészeket kellett eddig cserélni, kopp-kopp.)

Tudom, így nem építjük a kapitalizmus, de nem lehetne a Ribizlihez hasonló konzervatívoknak is fenntartani pár szolgáltatást? Örömmel fizetnénk azért, hogy ne kelljen design fejlesztôket alkalmazni.