Ribizlifozelek

2022. május 15., vasárnap

Euréka - A mozi székei

Megint Eurékában voltunk.

Jó ide időnként visszajönni, köveket keresni, sétálni a főutcán, történeteket hallgatni.

A múzeumban ott voltak a mozi utolsó székei.

Kiváncsian felhajtottam az ülőkét. Simán járt, mintha tegnap olajozták volna.

Az alján ott voltak a híres kalaptartók, amikről annyit hallottam, olvastam.

Az úriemberek ide csúsztatták be cowboy-kalapjukat és az úrinők itt tartották elegáns fejéküket a film alatt. Ha ugyan levették a fejükről.

Jó volt ezt végre a valóságban is látni.

Megéri Eurékába jönni.

2022. május 14., szombat

Egy fura ital

Az ember néha téved. Kipróbál dolgokat és időnként melléfog.

Szóval juharszirupos tök szerzeteskörtével.

Kávéban.

Azt hiszem, mindent elmondtam.

Tévedni emberi dolog.

2022. május 12., csütörtök

Éghajlattúra - Tavaszból télbe

Ogdenbe elmenni valamennyire egy urbánus kaland. A belváros és a régi vasútállomás szép - amikor nyitva vannak a dolgok.

Most minden zárva volt - ellentétben Provóval, ahol vasárnap is van élet a belvárosban. Ami szintén szép.

Még a vasútmúzeum nagy részét is elkerítették, pedig korábban az állandóan nyitva volt.

Úgyhogy otthagytuk a sárkányt, főutcát és - mint kiderült, a későtavaszt - és elindultunk az Ogden-kanyonba.

Elsuhantunk a felejthető dinoszauruszpark és a vízesés mellett, ott, ahonnan el lehet jutni pár régi bányához.

Aztán átutaytunk Huntsville-en és mentünk fel tovább a hegyekbe megnézni a világ legnagyobb acélból készült papírreplőjét. (Tudom, ez egy képzavar, de mit tegyek, ha így hívják a cuccot?)

De a papírrepülőt kihagytuk és nem azért, mert acélból készült, hanem mert a tavaszból visszaértünk a térbe.

A papírrepülőhöz vezető ösvényt méteres hó fedte.

Ha már itt voltunk, a közelgő hóvihar előtt körbeautóztunk a hegytetőre épített új házak között.

Nagyon érdekes tapasztalat volt.

Látszott, hogy itt a pénz nem akadály - ez a modern szobor még csak postaláda volt.

Az épülő házak büszkén néztek le a völgybe.

Majdani tulajdonosaik megengedhetik maguknak ezeket a télilakokat.

De nem irigykedem, nem tudnak nyugodtan átmenni egyik üvegszobából a másikba anélkül, hogy a pórnép ne bámulná meg őket.

2022. május 11., szerda

Amerikában minden nagyobb

Amerikában minden nagyobb.

Még a hópelyhek is.

Különösen a májusi hópelyhek.

(Jó, lehet, ez dara és nem hó, de akkor is nagy.)

2022. május 9., hétfő

Tragikus illusztráció

Ránéztem a cikkre a telex.hu oldalán és megtorpantam. Ebben a pillanatban csipogott a telefonom és Á-tól jött egy üzenet ugyanezzel a fotóval.

Mindketten ugyanazt láttuk meg.

Remélem, a képszerkesztő nem sötét humorból illesztette be a dunai BKV-hajózás végéről szóló cikkbe illusztrációként a Hableány fotóját, hanem sötét tudatlanságból.

2022. május 8., vasárnap

4003 - Elmaradt évforduló

Általában írok és ritkán nézek rá a blog számlálójára. Ma reggel régebbi bejegyzéseket kerestem, hogy belinkeljem az Öngyilkos-szikláját a régi vasút maradványainak megkereséséhez.

Mikor kerestem, ránéztem a bejegyzésekre és láttam, hogy 4002 (négyezerkettő) bejegyzést írtam eddig ide.

Négyezerkettőt. Tizenöt év alatt.

Sok? Kevés? Nem tudom.

Arra emlékszem, hogy a háromezrediket meg akartam ünnepelni, de valahogy elmaradt, valami fontosabb dolgom volt.

Rájöttem, jó néha visszaolvasni ezt az online napolót, megnézni, merre jártunk, mint gondoltunk és jó itt visszaemlékezni az elmúlt évekre.

Bízom benne, hogy mások is így vannak ezzel.

Azt is remélem, hogy a következő kerek évfordulóról nem maradok le.

Autópályák között

Civilizációnak alig volt látható nyoma az úton kívül - ha befogtam a fülem. A két autópálya zaját ami körbefogta a parkot talán csak egy süket harangozó hagyhatta figyelmen kívül.

Tényleg a városban voltunk, csak nem látszott.

A park autópályán túli felén már voltunk, ott van az Öngyilkos-sziklája. Most odáig nem mentünk, de megkerestük a völgybe a Parley's Canyonon át egykor leereszkedő vasútvonal maradványait.