iPhone

iPhone
Originally uploaded by ribizlifozelek

Most az iPhonról akartam írni egy röpke szösszenetet. Nem fogok, mert az elmúlt 45 másodpercem azzal telt, hogy a World Perfectet győzködtem arról, fogadja el, a CÍM első betűje kicsi. A második nagy. iPhone.
Néha vissza-visszanézek, átírta-e nagyra, de nem.
A Windowsban pár órát rászántunk és az összes önjavító funkciót kinyírtuk. Lehet, a WP-re is rá kéne szánni ezt az időt. Ha az ember magyarul ír, akkor úgyis mindent aláhúz ez a nyavajás. Kivéve, ha átállítom a nyelvet magyarra. Csak akkor nem működnek a makrók. Kit érdekel? Pl engem, mert makrókkal csinálok ékezetes karaktereket. Ctrl-a az á. Ctrl-shift-a az Á. Egyszerű és nincs vele semmi gond. Csak ha nyelvet váltok, miért tűnik el? Billentyűzetet cserél aki nyelvet cserél?

Hidegfront

Black Hills
Originally uploaded by ribizlifozelek

Három napos hosszú hétvége közeledik. A három napnól háromra akartunk elmenni. Kis füzetkémbe részletes útvonaltervet csináltam, kiszámoltam a kilométereket, megkerestem a szállásokat, rangosoroltam a látnivalókat. Aztán ránéztem az időjárásjelentésre.
A szám nem jutot el a tudatomig. Láttam a számot a Bryce kanyonhoz írva, de az értelmezés pár pillanatik elmaradt. Az időjárásjelentő weboldalt már rég átállítottam Celsiusra, de azért sokszor megkavarodom, mert hát mindenki Farenheitben számol.
Húsz fok, hehe, hogy lehet ilyen meleg!
Aztán megláttam egy kis vízszintes pálcikát a 20-as előtt. MINUSZ HÚSZ?
Ez már minnesotai hideg.
Gyorsan ellenőriztem a hőmérsékletet: a maximum -10 lesz, ha el nem marad a maximum, a minimum -20.
Most új útvonaltervet csinálok valami melegebb helyre, ahol a nappali csúcshőmérséklet +1 Celsius.

Szörnyek

National Museum of Natural History
Originally uploaded by ribizlifozelek

Békés szombat este volt. Yoda már száradt a fürdés után és továbbra is levendulaszagú volt a segge. Meg a füle. Meg mindene. Mivel nem akartuk megnézni a kicsit bajuszos Angelica nővért és Korapi father se vonzott minket, inkább rápillantottunk a Discovery-re.
Egy állatos dokumentumfilm ment. Szeretjük az állatos dokumentumfilmeket, úgyhogy torna és olvasás közben fél szemmel oda-oda pislogtunk. Nagyon fura állatok úsztak a képernyőn és még furcsább állatok vadásztak rájuk. Jobban kezdtünk figyelni, mert ilyen lényeket még nem láttunk. Valahogy fura volt az állat, kicsit hüllőszerű. Még jobban figyeltünk - a nevük is nagyon fura volt. A beállítások viszont teljesen olyanok voltak, mint az állatos filmek szokásos vizalatti felvételeinél. Teljesen valósnak tünt minden. Csak azok az állatok, azok a növények a vízben.
Lassan kiderült az igazság: számítógépes dokumentumfilm volt a dinoszauruszok előtti Földről.
Nagyon profin csinálták meg, minden beállitás olyan volt, mint egy valódi természetfilmben. Sokkal jobb volt, mint a Jurassic park, pedig itt is folyt a vér vagy épp a repülő izé kiette a másik döglött izé szemgolyóját - de mégis, nagyon valóságos volt.
Persze a BBC csinálta a filmet, eredeti címe Walking with Monsters volt. Amerikában a film Before the Dinosaurs: Walking With Monsters címen futott. Mi abbahagytunk mindent, leültünk elé és néztük, ahogy a menekülő feldöntik a kamerát.
Nagyon tetszett, ahogy mindenféle “kotorék” kétéltű üregeit mutatták. Az is ugyanolyan volt, mint egy természetfilmben, csakúgy, mint az infravörössel készített éjszakai felvételek. Hihetetlenül jól megcsinált sorozat volt.
Olvastuk, hogy sokan kritizálták a filmet, mert nem pontos, mert bizonytalan dolgokat tényként közöl, mert azok az állatok nem biztos, hogy így néztek ki, hogy annyi ideig voltak vemhesek, mint ahogy a film mutatta. De ez nem érdekelt minket: csodásan bemutattak valamit, amiről fogalmunk se volt. Biztos sok tévedés, csusztatás volt benne. Viszont sokkal jöbban lekötött, mint bármi, amit erről valaha is tanultunk és sokkal többet adott, mint bármilyen biologia tankönyv - amit az új ismeretek függvényében amúgy is újra kellene néha írni. Nagyon jól szórakoztunk és ez volt a lényeg.

Ensign Peak

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Estelledett, de valahova el akartunk sétlni, kutyástul. A kutyasétáltatás helyi verziója az, hogy az ember beteszi a kutyát az autóba, elmegy valahova és ott sétál (a kutyával).
Mi is ezt tettük: elmentünk megnézni az Ensign Peak-et. Ez egy hegycsúcs Salt Lake City felett, egy Rózsadombszerű környéken. Egyes utcákat tulajdonosaik lezártak, csak az ellenőrő kapun át lehet bemenni (mint Magyarországon Telki-Budajenőn a Hilltopot).
A park azonban közterület. Először megtévesztett a sok parkolni tilos tábla, de aztán Anikó észrevette, hogy csak este 10 és reggel 6 között tilos parkolni. Leparkoltunk. Már teljesen sötét volt, de az első kilátóig felmentünk. Megérte.
Reggel aztán Yodával elindultunk, hogy meghódítsuk a csúcsot. Leparkoltunk a hegy lábánál. Mindketten profi túrafelszerelésünket viseltük: Yodán kis piros hám volt, bombázó dzsekivel. Hátizsákomban lapult a kutya cipője, ha sóznák a hegyet. Ott volt még egy vésztartalék Mars szelet és egy deci víz, pénztárca és zacsi a kutyaguminak. Zsebemben kesztyű, sapka, kulcsok, fényképezőgép. Meg további zacsik a további kutyagumiknak. Ennel szerényebb felszereléssel hódítottuk meg a Wasatch front pár 1900 méteres csucsát.
Elindultunk. Az ösvény jeges volt és meredek, hamarosan lekívánkozott a kutya kabátja. Le is kaptam és betettem a zsebembe. Jó ez a Columbia-kabát, belül óriási zsebei vannak.



Az ösvényt nem lehetett eltéveszteni. Ha kanyarodott, jelölték a kanyart. Ha egyenesen ment, jelölték az egyenest. Különben kacskaringós út volt, nem támadta a csúcsot hűbelebalázs módjára, szépen komótosan megkerülte és hátulról, egy kis nyergen ért fel.
Amikor a mormonok ideértek, vezetőjük lázas beteg volt. Ez nem akadályozta meg abban, hogy a megérkezés után két nappal ne másszon fel pár követőjével erre a hegyre. A próféta kollégáját, Ézsajást idézte:

És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól. (Ézsajás 11:12)

Ezt követően ők is állítottak itt egy zászlót.

A hegytetőről szép volt a kilátás, csak pont a város felől tűzött a nap, szinte semmit se lehetett látni. A másik oldalon a Nagy Sós-tó párába és szmogba burkolódzott. A hegy lábánál elterülő iparvidék viszont remekül látszott. Még fel kell ide jönni párszor.

Rakott padlizsán

Rakott padlizsan
Originally uploaded by ribizlifozelek

Karácsonyra vettünk egy padlizsánt, jó lesz az valamire felkiáltással. Mert szeretjük a padlizsánt. Csak néha megfeledkezünk róla, miként ez most is történt.
Január elején szózatot intéztek hozzám, hogy dobjak ki mindent a hűtőből, ami lejárt, például a padlizsánt. De a padlizsán még nem mozgott, ezért sürgősen csináltam belőle valamit.
Főztem egy kis tésztát. Felkockáztam a padlizsánt, megpároltam hagymán egy paradicsomkonzervvel együtt (a paradicsomot a konzerv nélkül tettem bele a serpenyőbe). Fokhagymát nem tettem bele, bár lehetett volna. Megborsóztam, megsóztam. Az általam talált recept vegetáriánus volt. Mi nem vagyunk azok és azt hiszem, Yoda sem az, így megsütöttem egy másik serpenyőn egy felkockázott csirkemellet és beleborítottam a padlizsánba, szórtam rá egy kis kakukkfüvet. 15 perc után egy jénaiba tettem, méghozzá úgy, hogy alulra került a tészta, rá a keverék. Rápacsmagoltam egy csomó tejfölt, beszórtam sajttal, majd közepesen forró sütőbe tettem 15 percre.
Nagyon finom volt!
Yoda kifejezetten szerette belőle a tésztát és a csirkét.

Yoda, a levendulaszagú seggű kutya

Egy hónapja volt Yoda kozmetikusnál. Sznobok vagyunk, a kutyát kozmetikushoz visszük. Majd ha gazdag sznobok leszünk, a kozmetikus fog jönni Yodához. De jelenleg a Mohamed példázatot követjük (ha a kozmetikus nem jön Yodához, Yoda megy a kozmetikushoz).
Ritkán tesszük ki az állatot ilyen szenvedésnek, de amikor kezd enyhén büdös lenni, muszáj. Elvégre, egy légtér, vagy mi.
A fürdetésre új módszert dolgoztunk ki. Eddig mind a ketten a kádon kivül próbáltuk lefogni-szappanozni-törölni a kutyát, ő pedig rémülten igyekezett visszavonulni a kád végébe és mindig elcsúszott a porcelánon. Most beszálltam a kádba és ott fogtam az állatot, Anikó öntötte rá a vizet. Yoda kevésbé tiltakozott - jobban beletörődött a tortúrába, mint korábban.
Persze, amikor meg lett törölve, szokás szerint gyorsan beletörölte magát minden elérhető bútorba. Enne ellenére levendulaszagú marad.

A Blackberry visszatér

Miként már kiderült, a Blackberry nem működik modemként a Macintosh-sal. (Persze lenne egy megoldás, csak az bonyolult és a T-Mobile nem támogatja: leszedni a telefonról az op-rendszert és feltenni rá egy másikat. Az op-rendszer letölthető, többek szerint működik, de szerintünk nem éri meg a macerát.)
Szépen visszacsomagoltuk a gyümölcsöt a dobozba, aztán kutyástul elindultunk a boltba. A készüléket és a csomagot a szerződés szerint 14 napon belül simán le lehet mondani, csak az aktiválási díjat és az első havi előfizetés árát nem adják vissza. A szerződés szerint. A valóságban ez nem teljesen volt így: mivel Anikó lealkudta az aktiválási díjat 0 dollárra, ez nem játszott. (Lehet, hogy nem adták vissza a 0 dollárt - ez inkább filozófiai kérdés.) A havidíjat meg időarányosan vonták, azaz csak egy hetet kellett kifizetni.
A T-Mobilos megjegyezte, hogy egy mobil telefon se működik modemként Macintosh-sal, persze ez nem igaz.
Kellemes délután volt, sétáltunk egyet, Yoda megszagolt mindent, ami megszagolható - bár a listán az Blackberry már nem szerepelt. Visszatért az anyacéghez.