
- Nem lehet felmenni - mondta az őr 2003-ban - Akkor a szél, hogy nem lehet kimenni a hegygerincre - tette hozzá.
Nem mentünk ki.

Most nyár volt, meleg és korán.
Fel lehetett menni.
Kilehetett menni a hegygerincre.
Le lehetett nézni.

Meg lehetett csodálni a mauzóleumot.
(Ide majd V fotója kerül.)
Igaz, a mauzóleumot renoválták, de azért mentünk. Szecessziós síremléket nem mindig látni egy hatalmas hegy tetején. (Fotók hamarosan, ha majd V elküldi a képeket, amiket csinált.) Kicsit pöffeszkedő volt, de gyönyörű. Valószínűleg, aki kitalálta a mauzóleumot, túl sok Conan könyvet olvasott.
(Ide is.)
Mestrovic, aki kifaragta, szintén.
(Sőt, ide is.)
Akik megvalósították, dettó.
(Újabb V fotó.)
Lefele a létező legkeskenyebb uton mentünk. Néha szembejött egy busz, de azért nem idegesítettük magunkat túlzottan. Az tetszett, hogy az út húsz kilométeres volt, miközben a végpontja, Kotor, pont a lábunk (kerekeink) alatt terült el.
