A kulturált csigaveszedelem

A csigák megrágják a paradicsomot.
Elszopogatják.

Nyálkás nyomot hagynak a ház előtt a fűben.
Emellett eső után bemásznak a járókelők talpa alá a járdán és undorító cuppanó-roppanó hang kíséretében megprobálják elcsúszásra rávenni őket.



A megoldás egyszerű: csigairtót kell venni. Méghozzá bio-csigamérget, hogy a paradicsom bio maradhassón. Meg a ház elötti fűben hentergő kutyák se méregbe üssék az orrukat. Vagy a feneküket.

Az organikus csigairtó írtó jó dolog. Széplelkeknek való. Az eufemizmusoktól hemzsegő leírás szerint ez nem méreg. Ez egy, a csigák elméjére (?) ható készítmény, a pszichológiai hadviselés mesterműve.

Nem csigázom tovább az olvasók fantáziáját.

A csiga megeszi.
A csiga depressziós lesz.
A csigának elmegy az étvágya.
Az életkedve.
A csiga elbújik.
A csiga nem eszik.
A csiga pedig hat-hét nap elteltével belepusztul a depresszióba.

Hétköznapi nyelven mondva, a csiga éhendöglik.

A villamos mentén

Szóval ilyennek tervezték.

Most, hogy kizöldült, Yodával megnéztük.

A beton nem zöldült ki.



De azért nem rossz.

Bár még vannak hibák, például a kerékárút hirtelen megszünik és a másik oldalon folytatódik.



De azért jó.
Tettek le egy kis homokot strandnak és Yodának.



Kicsi, tökéletlen, de azért a miénk. Összességében pedig tényleg jó. Yoda is átvette.

Kerékpárút

Megnyugtató, hogy nemcsak otthon, Magyarországon képesek a kivitelezők fura dolgokra. Elvileg ez itt egy gyalogos kerékpáros zóna lenne - kis zökkenővel.

Utah State Fair - 2014

- Tisztelt nagyérdemű, húsz perc múlva kezdődik a hipnotizőr bemutatója!!!!!!!

Természetesen hipnotizőr nélkül nincs utahi vásár. Ez kell.
A utahi vásár az olyan, az olyan, mint egy megelevenedett boldog békeidőkbeli romantikus, vidéki Angliában játszódó regény.



A színpadon épp egy tizenéves kislány énekelt négy embernek, akik igyekeztek alaposan lefedni a háromszáz személyes nézőteret. A lányka hangja alapján vagy nagyon közeli rokonok vagy siketek lehettek.



Egy-egy hatalmas csarnokot szenteltek a bárányoknak, sertéseknek, kecskéknek és teheneknek.

Hatalmas övcsatot viselő férfiak és nők vezették szemük fényét pórázon és kecskékről, sertésekről, bárányokról és tehenekről beszélgettek, miközben zajlott a kecskeszépségverseny.

Egy Stetson-kalapos ember lelkesen kommentálta az elegáns ruhában (vagy szőrben) felvonuló versenyzőket.



- Harmadik generációs kecsketenyésztő, aki minden nap több órát szentel kecskéinek... - Magyarázta a kommentátor, mi pedig továbbmentünk és megnéztük az ennivaló malackákat.



Amikor aztán bejutottunk a kertészpavilonba, döbbenten néztük a díjazott zöldségeket, az aranyérmet kapott óriási tököket és uborkákat.

- Az én tököm a legnagyobb - véltem hallani a sarokból és gyorsan továbbálltunk.



Vicces volt a vásár, vidéki volt a vásár, viszont jelen volt az alternatív gasztronómia csúcsa, a sörtésztában kirántott Snickers, amit megszórtak porcukorral. Már ezért érdemes volt kijönni!

Sorbanállás

Addig jó, amíg nem kenyérért állnak sorba az emberek, hanem iPhone6-ért.

Születésnapi ajándék

Nézegettem a születésnapi üdvüzlőlapot. Ismerős volt a feladó neve. Egy Starbucks ajándékkártyát küldött.

- Ez a fickó intézte a kölcsönt a házvásárláshoz! - esett le a húszfillér.
- Szerintem arra gondol, hogy vegyünk egy másik házat és gondoljunk rá...

Kép kevés szöveggel

Felirat egy mászókán:
"2-5 éves korúak számára.
Kanadában 18 hónapos kortól ötéves korig."

Vajon a kanadai gyerekek korábban érnek vagy gyorsabban nőnek?

Jajce elôtt

- Ez valódi?

- Újnak néz ki. 

- De olyan kòzépkorias...

- Nézd mekkora!

Ekkor már a tükröt lestem, hogy fékezhetek-e. Jajcébe igyekeztünk, de szabadon kezeltük az utitervet. Egy kis pihenő bőven belefért.

A pici, románkorinak látszó templom mögött egy hatalmas betonmonstrum emelkedett. 

Mindkettônknek igaza volt: a Jajceba vezetô völgyet ôrzô középkori torony helyén emelt Szent János templomot a háborúban lerombolták és nemrég ujjáépítették. Azaz régi is volt és új is.

A betontemplom még épült, csakúgy, mint a zarándokközpont. 

A mosdó azonban elkészült és valami ismeretlen oknál fogva nem beszélt. Ezen kívül mindent tudott és elképesztôen tiszta volt. És még vécésnéni se volt benne.

Zászlóhordás - Szeptember 11

Kora reggel végignéztünk az utcán.

Zászló T-nél.
Zászló D-nél.
Zászló B-nél.
Zászló a pszichológusnál és a sarkon.

Aztán leesett. Szeptember 11.


Este a teraszon üldögéltünk R-rel és A-val, akinek pont szeptember 11-én van a születésnapja. Már a szedertortánál tartottunk, amikor láttam, hogy egy mikrobuszból kiszáll egy jólöltözött tini és elkezdi összeszedni a zászlókat.

- Mi történik? - kérdeztem R-t, aki őslakos. Kelet-európaiként arra gondoltam, lopják a zászlót.

- A cserkészeknek van egy ilyen szolgáltatása: nemzeti ünnepen jönnek és valami kis pénzért kiteszik a zászlót. Aztán este elviszik.

Etiópia Salt Lake Cityben - Kék-Nílus

A Kék-Nílusba parkolója nyugodtan szolgálhatna egy posztapokaliptikus horrofilm díszleteként. Szerintem több gyengébb idegzetű látogató a parkoló láttán visszafordult és többet etióp étterem közelébe nem ment - hacsak nem viselt HAZMAT ruhát.

Kételyeink akkor sem oszlottak el, amikor beléptünk a vendéglőbe. Ami máshol minimalizmus, itt tömény spórlás: a padlón látszott a régebbi üzlethelyiségek alaprajza: az ötvenesévekbeli mozaik teljesen váratlanul olvadt bele linóleumba, vagy ért véget betonban, ott, ahol valamikor valamilyen berendezés állt vagy lett belőle kőpadló. A falakon az etióp turisztikai hivatal reklámjai lógtak, meg egy nemzetiszínű ostor "I love you" felirattal.



Mi voltunk A vendégek.

A pincér ("A" pincér) hozott étlapot, vizet, majd eltünt a konyhában. Valami azt súgta, ő A szakács is.

Amíg vártunk, bömbölt az etióp turbófolk a tévében - Youtube-ról. Ettől a táncoló nénik és bácsik kicsit kockásak lettek, de azt hiszem, nem ez volt a legnagyobb baj, hanem hogy ugyanez az együttes szólt egy órán át.



A 21-es fogást kértük, ami a részben 9-es, 11-es és 12-es fogásból készült válogatás volt. A 9-es fogás az 5-ös és a 6-os fogás kombinázicója volt, a 11-es a 7-esé és a 8-asé.

- Ez elég lesz kettőnknek?
- Ez egy háromszemélyes adag.
Nem mertem megkérdezni, hogy egy etiópé vagy egy amerikaié.

És még mindig nem menekültünk el, hanem vártunk. Tudtuk, vagy nagyon jó lesz, vagy a parkolóba vezető másfél méter széles sikátorban fogunk meghalni távoztunkban.

Nem fokozom az izgalmakat, NEM haltunk meg! Az étel pedig nagyon finom volt.

Megérte várni.
Az étel nagyon finom volt és tényleg maradt egy adagnyi.

Számoljunk

A Sundance katalógus címoldalán olvasom:

"25. évforduló"
"Alapítva 1969-ben"

Nem rossz.

Túlélőtelefon

Nem tudtuk, hogy az Alcatel, amit veszünk, egy túlélőtelefon. Most már meg vagyok győződve arról, hogy egy esetleges termonukleáris robbanást a csótányok fogják túlélni és ez a telefon.

A készüléket L-nek vettük eldobható vendégtelefonként, hogy ne kelljen magyar telefonját használnia Salt Lake Cityben.

L használta a telefont, aztán egy nap elvesztette - azaz valóban eldobható telefonként használta. Kerestük mindenütt, csörgettük, de mivel rezgő üzemmódra volt állítva, csörgethettük. L hazautazott, mi pedig elfeledkeztünk a telefonról. Sütött a nap, esett az eső egy héten át, aztán egy nap paradicsomok között valami csillogót láttam. Szarkaként csaptam le a csillogó tárgyra, mert kiváncsi voltam, hogy milyen spéci paradicsomunk nőtt a földön.



A telefon három hétig pihent a földön. Naponta kétszer meglocsolta az öntözőrendszer, egy héten át a mindennapos zivatarok. A ketyerét vastagon belepte a föld és a sár.

Letisztogattam és egy dobozba tettem, amit megtöltöttem rizzsel és vártunk pár napot, amíg a telefon kiszáradt.

Aztán bedugtam és működött. Fene se érti, miért.

A szomáliai taxisofőr

- Hova való vagy? - kérdezte a taxisofőr Salt Lake City közepétől kicsit délre, a Liberty Park mellett.
- Magyarországra - feleltem - És te?
- Szomáliba. A magyaroknak ugye a lengyelek a barátai?
- Igen - válaszoltam és azon gondolkodtam, hogy nyelni vagy köpni ne tudjak.
- És határosak voltatok a Szovjetúnióval. Oroszországgal is?
- Nem, szerencsére ott van köztünk Ukrajna.
- Egyelőre.

Fagyik

- Lehet, hogy beadom a hitelkártyámat, megmondom mit szeretnék és kihozzátok a fagyit?
- Miért nem jössz be?
- Kutyával vagyok. Nem akarom kinn hagyni.
- Hozd be nyugodtan, ha nem fog pisilni benn.
- Miért pisilne?

Yoda boldogan ment be a fagyizóba és asszisztált a választáshoz. Aztán, amikor harminc lépéssel később a fagylalttölcsér szétesett, sértődötten vette tudomásul, hogy a fagyi hideg.

- Ez hideg!
- Azért hívják fagyinak.
- Brrrr.

Valamit tenni kellett, csak úgy nem lehet egy hatalmas adag fagyit elveszíteni.

- Izé, szétesett a tölcsér és kiesett belőle a fagyi.
- Szeretnél egy másikat? - azzal a fagylaltos adott egy másik adag fagyit.

Yoda elégedetten sóhajtott:
- Azért a tölcsérből adsz, ugy?