Jajce elôtt

- Ez valódi?

- Újnak néz ki. 

- De olyan kòzépkorias...

- Nézd mekkora!

Ekkor már a tükröt lestem, hogy fékezhetek-e. Jajcébe igyekeztünk, de szabadon kezeltük az utitervet. Egy kis pihenő bőven belefért.

A pici, románkorinak látszó templom mögött egy hatalmas betonmonstrum emelkedett. 

Mindkettônknek igaza volt: a Jajceba vezetô völgyet ôrzô középkori torony helyén emelt Szent János templomot a háborúban lerombolták és nemrég ujjáépítették. Azaz régi is volt és új is.

A betontemplom még épült, csakúgy, mint a zarándokközpont. 

A mosdó azonban elkészült és valami ismeretlen oknál fogva nem beszélt. Ezen kívül mindent tudott és elképesztôen tiszta volt. És még vécésnéni se volt benne.

Jajce

Tizenpárévvel ezelôtt Jajce egész másként nézett ki.

Akkor ott álltunk a romos város elôtt, ahol a mûemlékek már nyitva voltak - csak az volt a kérdés, hogy mikor. Hát, amikor ott
voltunk, épp zárva volt minden. Szinte egyedül voltunk a városban. Helybelit se nagyon láttunk.



Szerencsére minden megváltozott. Ahol régen egyedül árválkodott az autónk, most egy teli és fizetôs parkolót találtunk. A fôutcán hömpölygött a helybeliekbôl álló tömeg, akik valószínûleg ülôhelyet kerestek a számtalan terasz egyikén, hogy aztán nézhessék a hömpölygô tömeget. Itt találkoztunk először kedvenc boszniai kávéscsészéinkkel is.



Minden nyitva volt, mindenhol kézségesen segítettek és most még a Mithrasz-szentélyt is sikerült megnézni. Megtalálni nem - a helybeliek vezettek oda.



A pici, második századi szentély két családiház között lapul egy zsákutca végén. Ha a kertész és a talicskás ember nem olyan kedves, még mindig megyünk.



Ez történt a vizimalmoknál is. Ribizlifozelek boldogan ment a gyönyörû úton, kanyart kanyar után véve, élvezve a napsütést, a fényeket, aztán V elrontotta a hangulatot:
- Ez már a boszniai szerb federáció. A malmok a horvát részen vannak.
- Miért kell mindig ünneprontónak lenni?



De azért visszafordultunk és némi kérdezôsködés után megtaláltuk a malmokat.

Fura volt, hogy minden egyes család efy malmot épített magának - a víz elosztàsa és a csatornák építése ugyanakkor közösségi feladat lehetett.



A malmok körül kutyások sétáltak, szerelmespárok andalogtak, fiatalok húst grilleztek, méghozzá olyan jól, hogy legszívesebben bevetettem volna a Yodától tanult éhezôtrükköket.

Ehelyett inkább csorgó nyállal elindultunk tovább, Travnikba.