Mentem a pusztában.
Fejemre olvadt a sapkám.
Verítékem elpárolgott, mire földet ért volna.
Itt volt a parkoló.
De nem itt parkoltam, mert nem akartam kitört kerékkel vacakolni, inkább sétáltam egy kicsit.
A parkolót nemrég modernizálták és felszerelték egy grillel, hogy az emberek a forró sziklák helyett azon sütögessék a húst.
Itt kerestem a dinónyomokat.
Valahonnan (hát, nem egy bokorból) előugrott egy navajo idegenvezető:
- Ő még több dinónyomot mutat nekem!
Kedvesen megmondtam, hogy köszönöm, nem.
Azért beszélgettünk. Honnan az akcentusom.
Mondtam Magyarországról.
- A ti elnökötök Orben (sic!) nem szereti a szabadságot. Mi navajók harcoltunk a szabadságért, Orben nem érti, mit jelent szabadnak lenni.
Néztem a fiatal navajo fickóra, aztán egy mélyedésben észrevettem a kunyhóját, ahol az üzletfeleire várt.
A zászlók mindent elmondtak.
Kevesen elköszöntünk és még megnéztem az Észak-Amerikában talált legnagyobb dinólábnyomot és megígértem, legközelebb elmegyek egy hosszabb túrára.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése