Puppey és az esztétika

Miközben Puppey az önkormányzat füvét élvezte, én fél szemmel a meglehetősen hiányos ruházatú autót kémleltem.

Mikor meguntam, rászóltam a hűvös gyepen fetrengő ebre, hogy menjünk.

Egy kedves idős hölgy fele indultam, aki egy kedves pici kutyát sétáltatott.

- Köszönhet neki? - kérdeztem a hölgyet, aki a füle botját se mozgatta meg.

A két kutya lelkesen játszani kezdett.

- De aranyos kutya! mondtam.

A néni rám nézett:

- Siket vagyok, nem hallok semmit.

Bólogattam.

- De gyönyörű a kutyád - mondta a néni és arra gondoltam, hogy nem csak süket, hanem vak is.