- Ide mindig is szerettem volna bemenni - mondtam, mire kicsapódott a kapu majdnem fejbetalálva T-t, aki a kulcslyukon próbált belesni.
- Akkor jöjjenek! - mondta egy vidám hang.
Budapesten ha meglátok egy nyitott kaput, mindig beosonok. Ha beengednek, lábam se éri a főldet.
Az esetek legnagyobb részében megéri. Szinte mindig találni valami szépet.
Ez fokozottan igaz a Várra.
A Várban nemcsak szépséges házakra, középkori részletekre lehet számítani, hanem csodás udvarokra is, ahol időnként elburjánzik a növényzet.
A kinti 38 fok után az udvar kellemesen hűvösnek érződött.
- Ugye milyen szép? - kérdezte nagylelkű vendéglátónk, mi pedig lelkesen bólogattunk.
Ma is láttunk egy csodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése