Egy régi kapucsengő

Ott álltunk a Napóleon-udvar bejáratával szemben és csodáltuk a kaput és a rengeteg apró részletét. 

Közben természetesen elmondtuk, hogy ez a Napóleon mem az a Napóleon: a házat a korábban itt levő Napóleon kávéházról nevezték el. A kávéház névadója az 1870-es évek Magyarországán népszerű erős embere, III. Napóleon volt. (Mondhatnók Európa korabeli Putyinja.)

Erről a későbbi építtető és kivitelező 1906-ban, az építés évében nem tudtott, nekik Napóleon a “nagy” Napóleon volt és róla mintázott szobrot helyeztek a homlokzatra. (Amit most állvány takar.)

Eddig jutottunk, amikor megláttuk a régi csengőt. 

Első kérdésünk az volt, hogy lehetséges-e, hogy ez az eredeti csengő. 

. 

Elvileg lehetett volna: az első elektromos kapucsengőket 1831-ben szerelték be, de ezek akkumulátorral működtek. A vezetékes, hálózatra kötött csengők csak később, 1913 körül terjedtek el. 

Szóval lehetett volna, de nem volt valószínű, hogy a házat ezekkel a csengőkkel adták volna át. 

Először is, teljesen más volt a stílusa, mint a háznak. Nem is volt olyan gondosan és precízen feltéve. Gombjai pedig műanyagból voltak, ami messze nem volt akkoriban. Az alsó két sor között levő plusz egy gomb pedig nagyon buherajellegű volt a ház többi részletéhez képest. 

De akkor is nagyon jól nézett ki. 

A nevek (vagy lakásszámok) már rég eltüntek, a bejárattól balra pedig már modern kaputelefon ékeskedett, de a régi sokkal impozánsabb volt. 

Meg is nyomtam pár gombot, amik magabiztosan zárták az egykori áramkört, de már nem csengett ki sehol. 

Legalábbis senki se jött húskloffolóval utánunk.