- Szárazabb helyre kellene költöznie... - javasolta az orvos az idősebbik Wolfe-nak.
- Utah jó lesz?
- Mi? - felelte az orvos és Wolfe úr, az idősebbik fogta magát és fiáva elköltözött Moábba és Moáb mellett is a környék legelhagyatottabb helyére, ahova a madár is háromnapi hidegélelemmel felszerelve repült, mert menni nem lehetett út hiányában.
Wolfe tudtán kívül a jövendő Arches National Park egy eldugott sarkába költözött, néhány sziklarajz árnyékába.
Ifj és id Wolfe nem henyéltek. Építettek sk egy házikót, gátat emeltek a patakmederre és elkezdtek teheneket tartani.
Az üzlet tűrhetően ment és az ifjabbik Wolfe felesége is ideköltözött.
- Mi ez a putri? - kérdezte, amikor meglátta (rém)álmai házát.
- Az otthonunk - felelte ifj Wolfe - én és az apám építettük.
- Építs egy nagyobbat. Ahol nem földből van a padló.
A Wolfe-k szófogadó népek voltak, tudták, nőkkel nem érdemes ellenkezni és felépítették a mai házikót, aminek deszkapadlója volt és egy nagy szobából állt, ahol ott lakott a két Wolfe, a feleség és a gyerek(ek).
Nagyjából húsz év és pár árvíz után a feleség azt mondta:
- Elegem van ebből a helyből, egy-másfél napot kell utazni a városba és nincs itt semmi, csak prérifarkasok és tehenek.
A két Wolfe összenézett és bólintottak:
- Nekünk is elegünk van.
Aztán elköltöztek, itt a vége, fuss el véle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése