Temető patakkal, vízeséssel

- Még sose láttam patakot és vízesést temetőben! - tátottam a számat Park City régi temetőjében.

Az se volt világos, hogy be tudunk-e ide jönni a főbejáraton. Eleinte úgy nézett ki, hogy nem.

A kapu nagyon bezártnak nézett ki.

Közelebbérve kiderült, hogy simán be lehet menni egy "labirintuson" át, ami a szarvasokat volt hivatott a temetőn kívül tartani.

Hogy a Mont Olivet temetőben miért lehettek szarvasok és itt miért nem, azt nem tudtam.

Talán mert lelegelték volna a nagy füvet?

A Glenwood temető a város első sírkertje volt, amit megnyitásától, 1885-től kalákában üzemeltettek a népesebb felekezetek. Nagyját különféle szabadkőműves páholyok működtették, egy része katolikus volt.

Igen, a katolikusok és a szabadkőművesek közös temetőt használtak.

Valószínűleg, mert jobb társaságnak tartották egymást, mint esetleg a mormonokat?

A bevándorló bányászoknak a különféle páholyok komoly segítséget jelentettek: például eltemették tagjaikat.

1920 körül a bányák kezdtek kimerülni, a bányászok elmentek, a páholyok feloszlottak és a temetőt beborították a vadvirágok.

Egészen az 1980-as évekig senki se törődött a temetővel, amikor lelkes helytörténészek felfedezték és kitisztították.

Szerencsére a vadvirágok maradhattak.